Hagyjam, hogy a férjem fia hozzánk költözzön?

Még jó hogy nem én fogok a SAJÁT házamból elköltözni, mert a férjem be akarja az én hozzájárulásom nélkül költöztetni a gyerekét, akinél ugye alapjáraton az az elfogadott sokak szerint, hogy nem kell figyelembe vennie a mostoha anyja szabályait, hisz ő “csak egy idegen”, ellenben a mostoha anya mi az, hogy idegenként tekint a férje gyerekére. Szép kis kettős mérce.

Jogilag és minden más tekintetben is a kérdezőé a lakás, nem csak lehet, hanem ez így van. És az én házamba, az ÉN engedélyem nélkül senkit nem fog beköltöztetni sem a férjem, sem más! Azért álljon már meg a menet. Apukának egy valamihez van joga: ha nem tetszik neki, hogy nem ő dönti el a felesége magántulajdonában levő lakásról, hogy ki költözhet be, akkor pakolhat és vehet/bérelhet sajátot, na oda majd odaköltöztetheti a kölkét, aki szerint anyu tul szigorú, közben meg annyiról van szó, hogy túl lusta és nyilván nem tetszik, hogy odébb kell rakni egy edényt vagy egy pólót.

Na jó, azért itt egyeseknek elég meredek elképzeléseik vannak, megnézném, hogy sírna a szátok, ha egy neveletlen kamaszfiúval kéne laknotok, akihez még csak rohadtul semmi közötök sincsen, bárki bármit mond, attól, hogy a férje gyereke, a kérdezőnek még semmi köze nem lesz ahhoz a kölyökhöz.

Ja, és nekem ne mondja senki, hogy csak mert a gyereknek van valamilyen nevetséges oka, amiért oda akar költözni, akkor abba bele is kell egyezni, a saját házába befogadni másnak a gyerekét, nem érdekel, hogy a férje, hozzá ment hozzá, nem a gyerekéhez.

Elég nehéz úgy beszélgetni, hogy közben a moderátorral töröltetitek az ellentétes véleményt...

Az első számú félreértés innen származik, hogy keveritek az ingatlan tulajdonjogát az otthon fogalmával. A házaspár életközösséget alkot, és ennek helyszíne az otthon. Teljesen mindegy e szempontból, hogy kinek a nevén van az ingatlan. Az már eleve bicskanyitogató, hogy azzal érveltek a Kérdező helyett (bár lehet, hogy ő maga is ezzel érvel...), hogy az ő házában ő mondja meg, hogy ki lehet és ki nem. Hát nekem nem kellene egy ilyen pár, aki ezzel zsarol. Hála az Égnek a mi lakásunk 50-50%-ban közös tulajdonban van, soha nem költöznék bele senki tulajdonába pont az ilyenek miatt.

A másik súlyos félreértés, hogy itt a legtöbben a "rend", "rendszer", "szabályok" mentén képzeltek el egy családi életet szabályozni... de jó, hogy nem vagyok sem a gyereketek, sem a feleségetek... még egyszer: a házasság életközösség, abból senki fiát-lányát kirúgni nem szabad, és az elfogadás, szeretet kell, hogy legyen az első.

Ja de azt el ne felejtsem, hogy én viszont veletek ellentétben nevelem más gyerekeit, van egy nevelt fiam és egy nevelt lányom, nagyon normálisan kijövünk, kifejezetten jóban vagyunk. Sokat dolgoztam ezen, hogy így legyen. A felnőtté mindig az első szó.