Egy huszonéves “gyereket” tényleg el kell “engedni” külföldre tanulni/dolgozni?

Nem kell "elkéretszkedni", de illik szólni. És igen, vannak esetek, amikor maradni KELL. Mert muszáj.

Csak 2 példa a környezetemből. Idős szülők, a gyerek ment külföldre. Kérték, hogy ne, vigye a családi boltot, de nem. Aztán 3 év múlva visszajött, mert nem ment neki kint, közben meg idehaza elúszott a családi bolt. A másik esetben meg anyuka elment önmegvalósítani, aztán csodálkozott, amikor a szülei, meg az exe, kijátszották, és az exé lett a gyerek felügyelet.

"Hogy õket 18-25 évesen nem engedték volna el, 25 felett meg nem bohockodnának ilyesmivel"

Vagyis akárhány évesek, találnak jó kifogást arra, hogy miért nem mehetnek. Egyszerűbb lenne bevallaniuk, hogy nem akarnak.

Amúgy 25-30 éves kor között csöppet sincs mindenkinek párja, pláne gyereke. Ill. én tudok olyat, hogy az illető kapcsolata kibírt 2x1 év külföldi munkát (és különlétet) is. Az meg pláne ritkaság, hogy 25-30 éves korban a szüleiket ápolnák a mai fiatalok.

Úgy látszik, kérdező, a te ismeretségi körödben sok a tehetetlen, kifogást kereső fiatal.

Az ismerősi körömben jó néhány tőlem pár évvel fiatalabb van, akik már gimnazista korukban kimentek 1-1 évre külföldre valamilyen program keretében. Egy csaj akivel randiztam nem rég, ő Mexikóban volt kint 1 évet 17-18 éves korában, de másoktól is hallom és ez egyre gyakoribb. De én általában olyan környezetből származom, hogy a szüleim vagy az ismerőseim szülei egyáltalán nem vaskalaposak. Igazából egy fontos dolog van: Anyagilag legyen az ember önálló. Onnantól kezdve már nem tudnak beleszólni az életébe hála az égnek és nincs ilyen, hogy elengednek-e vagy sem.

Aztán ott a:

-pár: ismerkedéskor rengeteg emberrel találkozom, aki ki akar menni külföldre szintén, tehát lehet ilyen párt is találni

-gyerek: gyereket lehet 25 évesnél idősebb korban is vállalni

-idős, beteg szülők: ??? - én 27 vagyok, a szüleim kb 60 évesek és még ők is kicsit öregnek számítanak, a velem egykorú ismerőseim szülei inkább 55 évesek. Ők miért lennének betegek, öregek? Vagy nálatok mindenkit 40 éves koruk után vállaltak a szülők, ezért 25 éves korodra már 65+ éves szüleid vannak?

-lakás: ??? - Örülök, ha 25 évesen van saját lakásod, de azt nyugodtan ott lehet hagyni, akár csak úgy, akár kiadva, akár ismerősnek kiadva, hogy vigyázzon rá. Ez nem jelent semmit.

-munka: ??? - Na azt pedig bármikor lehet találni.

27/F

Egy egészséges huszonéves önálló döntéseket hoz. Persze kikérheti a szülei tanácsát, de nem köteles megfogadni.

Én 25 évesen költöztem külföldre, nagyon jól tettem.

Ha egy 18-25 éves ember azon rugózik, hogy "nem engedik el a szülei", akkor az egy nagyra nőtt gyerek, anyu szoknyája mögé bújva. Én ahogy befejeztem a középiskolát, meg is pattantam külföldre, haza se mentem két évig, pedig jó a családi hátterem és jó a viszonyom a szüleimmel. De vágytam az önállóságra, nem is bántam meg soha.

AKi azon izél, hogy nem mehet ki ezért meg azért, az csak nem akar kimenni. Ráadásul nem azért nem akar, mert Magyarországon képzeli el az életét, hanem mert fél. Mert aki csak otthon akar maradni, az azt mondja kifogások gyártása helyett. Én is tudok ilyet, aki hosszú évek óta mondogatja, hogy de kimegy majd külföldre dolgozni, de aztán sose mozdul meg, otthon meg éhbérért tengődik inkább. Ott az a kifogás, már ha épp kibújik a szög a zsákból, hogy "hát de kint hogy fogom elintézni a bankolást, a biztosítást, a bármit? És mi van, ha kint történik valami?"

Szerintem a fejben van a legnagyobb gond az ilyen embereknél.

Egyébként ha meg valaki azért marad otthon, hogy ápolja a szüleit, annak aztán otthon is szép élete lesz. Az én szüleim is idősek, de messze több a méltóságuk, minthogy elvárnák, hogy menjek haza őket ápolgatni. Segítem őket, ha kell, de egy normális szülő nem dobja sutba a gyereke életét és jövőjét, hogy ápolgattassa őt magát. A gyerekének is van/lesz valószínűleg saját családja, rájuk kell fókuszálnia, ez az élet természetes rendje.

AKinek bohóckodás a külföldi megélhetés, a jobb oktatás, a biztosabb életvitel, az valószínűleg az, aki CSOK-ra vállal gyereket meg hitelt hitelre halmoz otthon.

Szülője válogatja. Én 19 évesen mentem el először dolgozni külföldre egyedül, izgultak értem, de nem csináltak belőle problémát. Jogilag ilyen idősen már nem kell engedélyt kérni, persze illik megbeszélni.

OFF:

Az első válaszadó gondolkodóba ejtett ezzel az "elkéretszkedni" szóval. Utánanéztem, hogyan írják helyesen: "elkéredzkedni".

Nem kötekedés részemről, ugyanis én se tudtam.

Huszonévesen már nem gyerek, ha az adott fiatal tényleg külföldön szeretne dolgozni vagy tanulni és erre van lehetősége, tegye meg, mert az ő élete. Nem élhetjük a szüleink életét, a fiatalság hamar eltelik, inkább próbálja ki magát külföldön aki azt szeretné, és ha esetleg nem válik be, bármikor haza lehet jönni.

A szülők jobb esetben szeretik és támogatják a gyereküket, ha a külfödi munka a vágya, akkor ebben is legjobbat fogják neki kívánni. A kezdetekben lehet ellenállás, aggodalom, ez is teljesen természetes, de idővel megbékélnek és megszokják az új helyzetet.