Szülők, ti szoktátok a szeretetet nagyértékű ajándékkal kimutatni a gyerekeiteknek? Pl. vesztek neki néha valamit, ami a szive vágya és drága? Lovat, motort, autót, ilyesmit?

Ja és nem kerültem ellentmondásba saját magammal, te nem érted a kérdést. A kérdés arról szól, hogy megteheti a szülő, hogy lovat vegyen a gyereknek, mert van pénz, tehát a tartási és állatorvosi költségekre is van pénz. Én írtam egy ellenpéldát arra amit minden válaszoló ír, hogy nem fog nagy ajándékot venni a gyerekének akkor se ha megteheti, mert nem akarja elkényeztetni.

Én nem így látom, ha pl. a gyerekemnek segít a jövőjében nem csak szakmai téren, de szocializációban, fusztráció leküzdésében, vagy félelem leküzdésében, tehát nemcsak szakmailag és megtehetem, akkor miért ne vehetnék neki nagy ajándékot. Nem csak azért mert mondjuk hivatásból versenyezni fog, de ha pilóta akarna lenni akkor is mert tudnám segíteni abban, hogy a pilóta vizsga egyensúly vizsgájáig fejlesztve lenne a térintelligenciája, vagy ha később lovasterápiával foglalkozna, akkor már készség szinten tudná mire odakerül, vagy ha álaltorvosnak készül akkor is segítené a jövőjében, vagy természettudományos pályán is és lehetne sorolni szinte több szakmát is ahol segít egy lovas múlt, de mint jeleztem csak akkor ha imádja a lovát, és mindent megad a lónak amire szüksége van, természetesen segítenék neki, besegítenék neki, de ő foglalkozna a saját lovával, ő gondozná, ő tartaná, én a pénzbeli támogatás mellett hogyha szükséges segítenék neki szakmailag is és a ló tartásában is.

42-es, ebben az esetben érthető, ezt a részét nem vitatom, csak a történetben nem erről van szó.

Ebben veled tegnap is egyet értettem, mert neked célod, álmod volt vele, de tudomásul vetted a korlátokat, lehetőségeket. Nem kiforgattam a szavaidat (ne haragudj, de ezt te értetted félre), hanem egyet értettem veled, elismerve, a szüleid és a te hozzáállásodat is. Kifejezve tiszteletemet.

Viszont itt van egy hiányos sztori, amiből csak annyit tudunk, hogy egy milliomos bár megtehetné, nem vesz lovat a lányának, és kihangsúlyozott kapuzárási pánikja van.

De a történet több összetevős, és hiányos, és kizárólag olyan információkkal kiegészítve utólag, ami azt támasztja alá, hogy a csaj az áldozat, az apuka meg egy rohadék.

Igen, a te módszereddel, és ha megtehetném, én is megvenném a lovat, feltéve, hogy érdekelné, építené a jövőjét.

De végig víve a gondolat menetedet, megbeszélve a részleteket a gyerekkel, számításba vennéd az összes lehetőséget, függetlenül attól, hogy neked a mai napig fáj, nem hiszem, hogy akkor is megvennéd neki a lovat, ha azt látnád, hogy ez csak egy múló hóbort, talán egy-két hétig, hónapig, aztán csak nyűg, és teher lesz, mert annyira nem érdekli. Mert a szülő csak ismeri a gyerekét, és oka van annak, hogy mit miért tesz, vagy nem tesz. Szerintem.

46-os nem hiányos a kérdés.

Kiváncsi volt arra hogy az emberek hogyha megtehetnék vennének-e nagy ajándékot a gyereküknek.

Elmesélte a gazdag ismerőse neki, hogy nem vett a lányának lovat nem a lánya hisztizte el a kérdezőnek.

Leírta azt is hogy tulajdonképpen a szülő szarik a gyerekeire. A kapuzárásit honnan a piklákból vetted nem is írt ilyet, a kérdezőnek meg egyáltalán nincs ilyenje. Egy elméleti kérdést kérdezett amit nem tudtál értelmezni. Ergo saját maga adott választ a kérdésére. Ilyen opciókkal igen sérülhet lelkileg a gyerek pláne hogyha ő ettől függetlenül szereti a szülőjét mert így azt jelzi felé hogy bármi van nemcsak öröm akkor is szarni fog rá.

De írtam egy ellenpéldát is aminél szintén mivel ha a gyerek összhangba van egy szeretett állattal és elszakadni kényszerül ez is okozhat lelki sérülést csak ez másfajta lelki sérülés ez nem olyan nehéz mint az amit a kérdező kérdezett mert ott nem csak az elszakadással kell megküzdenie.

Amúgy meg egyetlen dolgot kiforgattál az orra alá dörgölést amit írtam hogy ilyen még csak gondolatba se volt de egyébként a többi oké.