Mit kezdjek apukámmal?

19 éves vagyok. A helyzet, hogy apukám depressziós és pánikbeteg és már kezdődik a bökkenő, hogy nehezen lehet vele beszélni. Párom messze lakik, nem mindig tud ő jönni. Most apukám 3 napja azért nem beszél velem, mert én megyek és egyből negatív véleménnyel van a páromról, ami már komolyan kiakaszt. Amikor itt van barátom, akkor nagyon szereti stb amint elmegy rá 2-3 napra elkezd apum magába fordulni. Rólam is negatív jellemzőket mondd és magát állítja be a “törékeny” alkatnak (és a hibátlannak). Tudom, 19 éves vagyok költözzek el otthonról, de ez mégsem olyan egyszerű. Tanulok, az online oktatás miatt az ösztöndíjam kb kuka, a városban lakok így koli is kilőve, plusz évközben nekem sport szezon van, időm nem lenne mellette dolgozni. Vagy kipurcannék.

Annyiszor beszéltem már vele, hogy hihetetlen és senki nincs rá jó hatással mert mindig a rosszat látja. Már kezdek teljesen tanácstalan lenni, hogy mit tegyek. A sportomat meg nem lenne szívem abbahagyni...

Ti hogy beszélgetnétek el vele, hogy ne sértsétek vérig a mimóza lelkét?