Van ennek a pénzbeosztás tanítási módszernek értelme?

Fu de fura ezt olvasni, pedig tenyleg nagyon sok ilyen kerdes van gyakorin ahol 30-50 ezret kernek el a gyerektől (van hogy gimmnazista koraban, tudnam mibol).

Tolem sosem kertek a szuleim, pedig édesanyám egyedül nevelt 160 ezres fizetesbol + a mamam 150 ezres nyugdijabol. Ezeket a pénzeket durvan beosztottak,mindig megvolt hogy mi mire megy el.

De szerintem ez a fajta "tanitas" hogy minden honapban adjanak haza 20-30 ezret nettó baromsag. Tőlem nem kertek cserebe: nekem kellett bevasarolni, itthoni munkat vegezni (haztartasbelit: mosogatas, fozes, mosas stb) ennek tobb ertelme van szerintem mint hogy lehuzzak a gyereket. En egyetemista vagyok es most van annyi penzem amiből tudnek hazaadni, de nem kernek, mert inkabb gyujtogessek.

Mondjuk en latom mire mennyi megy el a számlák alapjan. Nalunk ez nem titok.

Szerintem meg, aki a dolgozó felnőtt gyerekétől nevelési célzattal kér el pénzt, az ostoba. Nyilván, érthető, hogy bele kell szállni a közösbe, mert van az a kor, ami után már ciki ingyen otthon élni, vagy esetleg anyagi gond van a szülőknél és nincs más opció. De ez nem nevelési célzattal történik, ha valaki felnőttként akarja nevelni a gyerekét, az már elkésett. Ezt a nevelési célzatot legkésőbb gimi elején el kell kezdeni, de egyébként meg amilyen hamar csak lehet, mégpedig az állandó zsebpénzzel. Osztálytársam pl első osztálytól kapott, évről évre nagyobb összeget. És minél idősebb lett annál több dolog volt az, amit abból kellett megoldania. Mit tudok én, megmondják neki, hogy mostantól te állod a feltöltőkártyás telefonfeltöltésed, ez férjen bele a havi zsebpénzedbe, amúgy meg azt csinálsz vele, amit akarsz. És ugye úgy növelték a zsebpénzt, ahogy idősebb lett, de ugye ezzel kapott plusz felelősséget is, hogy na azt ő fizeti (nyilván úgy, hogy azért másra is jusson ne csak a szükséges dolgokra).

Nálam pedig későn kezdték el ezt a tudatosságra nevelést és szerintem akkor sem direkt. Havi párszáz forintom volt a nagymamámtól, ami max fagyira elég, gyűjteni örökké tartana, szóval a szüleimtől szinte mindent megkaptam, amit belefért és nem tartottak hülyeségnek, mivel nem volt ugye érdemleges zsebpénzem. Aztán kollégista lettem és úgy már muszáj volt zsebpénzt adni, mert nem voltak mindig kéznél. Csak ott ugye nyilván magamnak kellett kitalálni, hogy van X ezer forintom hetente, ebből mennyi az útiköltség, mennyi kell arra az esetre, ha rossz a menza kaja, mennyi az, amit mindig félre tudok tenni, és mennyi az amennyit elkölthetek tényleg.

Szerintem ezek hasznosabb dolgok, mint a na fiam, most hogy dolgozol adj pénzt és ez a nevelés.....

Szerintem semmi gond nincs azzal, ha a szülő elkér 20-30 ezret (vagy többet) a lakhatásért, csak ez a szöveg mellé hülyeség. Ha mindenképp a költségeket akarják megmutatni, akkor inkább legyen az, hogy a számlákat kelljen kifizetnie arányosan, abból esetleg tanulna is valamit.

Mondjuk tőlem nem kértek semmit anno (max. egy százast, ha nem volt aprójuk a bevásárlókocsihoz), viszont ha a számlákat pont én vettem ki a postaládából, akkor be is fizettem őket, vagy én vásároltam be. Biztos más lett volna a helyzet, ha centizni kellett volna a pénzt, akkor értelemszerűen előre megállapodtunk volna abban, hogy mennyi az annyi, de így volt, hogy egyik hónapban semmit nem fizettem, egy másikban meg több, mint 100 ezret.

Öcsém pl. nagymamánál lakott pályakezdőként egy ideig (abban a városban talált munkát, ahol nagymama lakott), neki le volt osztva az elejétől, hogy melyik számlákat kell fizetnie. (Aztán két hónap múlva rájött, hogy neki a munkáltatója fizeti az internetet, szóval gyorsan újraosztották a dolgot, de ez már részletkérdés.)

Nálunk nem volt zsebpénz, nem kértek el tőlem semmit azért, mert otthon lakhatok, és a csekkek csoportos beszedésre voltak állítva. Mégis megtanultam a pénz értékét, a jó ár / érték arányt, hogy mikor érdemes spórolni, és mikor érdemes akár nagyobb összeget is egy fontos cél érdekében rááldozni valamire.

Szóval szerintem a szülők életvezetési példája sokkal többet ér, mint bármi más.

Nem is gimisekről beszélünk most, hanem dolgozó felnőtt emberekről.

Aki a 18 év alatti gyerektől pénzt kér, az szerintem is a legalja. (Kivéve persze ha tényleg nem megy másként, de ott is törekedni kell jobb megoldásra.)