Dolgozó fiatalként, ha együtt laksz a szüleiddel és nem kell beszállni otthon semmilyen költségbe, számodra ez mit jelent?

Ez az amit én nem fogok nagyon megérteni sose, én kollegiumból szinte az albérletembe költöztem át ez volt 10 éve. Amit én itt olvasok a mai végzős diákoktól mennyire félnek lépni albérletbe az még semmi szerintem hazudik akiben nem volt ott a para amikor elhagyta a szülői házat.

Na de hogy akik már 20-30-as éveikben nem mernek lépni...

Bár most így belegondolva úgy otthon lakni anyámmal lassan 30 évesen, hogy nem fizetek semmibe, csak otthon döglök, ha valami nem tetszik neki visszakaffogok, tévézek, ps-ezek meccset nézek egész nap. Nem is lenne olyan rossz. Kár, hogy ez nálam lehetetlen, így is én pénzelem sokszor anyámat, hogy nem együtt lakunk.

Tőlem nem kérnek, de cserébe elvárják, hogy vagy tanuljak vagy dolgozzak és ne csesszem el mindenre a pénzem.

Páromtól kérnek havi 20at, de azt félre is rakják neki későbbre.

Nekem sem kell leadnom semmit, cserebe mosok, takaritok, neha fozok + havi 1-2 nagybevasarlast en allok es a kocsimat hasznaljak. Illetve nyilvan dolgozok.

Alberletben szerintem ehenhalnek ennyi penzbol... Pedig nem keresek olyan rosszul, de nagyon magasak az albi arak :( 100-120+rezsi - videki varosrol van szo.

Én amióta dolgozni kezdtem és otthon laktam, tőlem elvárták, hogy adjak bele a közösbe és nekem ez természetes is volt. Ha nem kérik, én ajánlottam volna fel. Emellett anyámmal közösen vezettük a háztartást, meg volt, hogy kinek mi a feladata és egyenlően felosztottuk magunk között.

Viszont én onnan, hogy dolgoztam és saját keresetem volt, nem kaptam tőlük semmit. Szülinapra, névnapra, karácsony 5-5000Ft-ot és ennyi. Ezzel sem volt gondol, hisz meg tudtam venni magamnak.

Ami nekem rosszul esett (és ezért meg lehet kövezni), hogy tesóimmal teljesen másképp bántak. Tőlük nem kértek pénzt, se az nem volt elvárva, hogy részt vegyenek az otthoni feladatokban. Illetve csak úgy, mert miért ne alapon kapják a márkás cipőket, nadrágokat.

Nem sajnálom tőlük igazából, inkább csak az zavar, hogy édesanyám teljességgel meg van győződve abban, hogy teljesen egyenlően kezel(t) minket. Ha valami miatt nagy ritkán szóba hozom, hogy miért is nem volt egyenlőség, akkor azzal vág vissza,, hogy nekem is megvolt mindenem, amire szükségem volt. Ez igaz, nem tagadom, de pl amíg én 3-4000 Ftos nadrágokban jártam, amiket úgy vettem szülinapi/névnapi pénzekből (gyerekkoromban), addig ők felnőttként is kapják a márkás nadrágokat. Talán én látom rosszul, de ez nem egyenlőség és nem tudom miért tart ki amellett, hogy egyformán vagyunk kezelve.