Szereted a gyereked/gyerekeid?

Nagyon szeretem, gondolkozás nélkül adnám az életem érte.

De az tény, hogy ahogy legnagyobb örömöket, úgy a legnagyobb bánatokat is ő tudja okozni.

Én nem is azt emelném ki, hogy a gyakorin milyenek az emberek, hanem átlagban: a legtöbb ember a legnagyobb szégyenként éli meg, ha nem szereti a gyerekét, vagy megbánta a gyerekvállalást, ezért sokszor maguknak sem vallják be. Sok eset van, ahol a depresszió, szorongás köthető az ilyen élethelyzetekhez és döntésekhez, de nagyon nehéz azokkal is beszélni róla, akik már hozzám fordulnak, mint pszichológushoz - és akkor még nem említettük azokat, akik nem folyamodnak segítséghez. Sajnos amíg olyan a közeg, hogy le akarják mindenki torkán nyomni a gyerekvállalást, rengeteg ilyen eset lesz a jövőben is. Ezzel a legnagyobb baj az, hogy a gyerek látja kárát, mert akaratlanul is érezni fogják a szülői szeretet hiányát vagy épp gátjait. Ilyenek jó táptalajt adnak aztán a személyiségzavarok kialakulásának, de még sokszor a függőségek és más pszichózisok is visszavezethetők hasonló okra.

Szóval még névtelenül sem biztos, hogy őszinte válaszokat fogsz kapni a kérdésedre. És az garantált, hogy lesz, aki azért nem jelöl be semmit, mert már attól bűntudata lenne, hogy bejelölte.