Más hogyan élte túl a szüleit?

Most vagyok 19 evés. Jövőre egyetemre megyek. De addig is folyamatosan a szüleim negatív hatását élem. Anyának ha valami nem tetszik akkor hozzám vágja, hogy költözek el. Eddig csak velem volt ilyen de most elkezdte az öcsémmel is. Folyamatosan azt hallgatom tőle milyen hülye s dagadt vagyok. Hogy engem senki nem fog szeretni. Barátom is rá fog jönni, hogy milyen egy hülye picsa vagyok s elfog hagyni. Semmit se vehetek magambak mert akkor azt hallgatóm, hogy bezzeg neki nincs semmi pénze magára mert ránk költi. Ami nem igaz mert minden pénzét a húgomra költi aki 9 éves. Egy nagyon jó példa hogy nekem tönkre ment a telefonom szeptemberbe egy ideig egy régi használt telefont használtam majd a húgomnak kellet új telefon mert nem szerete azt ami van neki. S akkor megkaptam az övét. De az megse fordult a fejébe hogy nekem vesz. Inkább csak mindig ígérgette de sose komolyan.

Az a legnagyobb gondom, hogy nem tudok vele beszélni mert ha említek neki bármi gondot akkor ordibál velem. S elakar küldeni otthonról, hogy milyen hálátlan vagyok s lenézem. Pedig ez nem igaz. De nekem ez már nem megy hogy folyton minden apró dologért ordibál velem, mintha az én feladatom lenne a gyereknevelés. Apámat meg haggyuk inkabb mert nem érdekli mi van velünk.

Mások akik hasonló helyzetbe nőtettek fel, ti ezt higy tudtátok kibírni mert én kezdem feladni. Kezd nem érdekelni semmi. Olyan sokszor mintha csak egy burok lennék aki végig hallgatja, hogy ordibál de nem fogja fel, hogy mit...