Miért ilyen az apám? Hogy tudnám elérni, hogy megértse az igazamat?
Apám egy vállalkozó, aki úgy dolgozik, mint valami robot, és soha nem volt gyakorlatilag elérhető számomra, mint apa. Értem ez alatt azt, hogy anyagilag mindent biztosított, de lelkileg semmit. Bármikor akartam volna tőle valamit, mindig csörgött a telefon, mindig inkább leült és nézte a tévét, meg úgy általában azt látom, hogy mindig a beosztottjain jár az esze, tehát egyszerűen nem képes minőségi figyelmet nyújtani. Sokszor próbáltam vele beszélgetni, de teljesen értelmetlen, mert annyira reflektálatlan és énközpontú a gondolkodása, mint egy gyereknek, ha valami problémát akartam felvetni, akkor állandóan magára terelte a szót és arról kezdett beszélni, hogy neki milyen volt a gyerekkora. Problémákkal én meg tele vagyok serdülőkorom óta, amit én nem kis részben annak tulajdonítok, hogy diszfunkcionális a családunk. Csak ez a felszínes figyelem van, apám állandóan hárít meg mindent próbál lebutítani egymondatos igazságokra, de akkor örül a legjobban, ha békén hagyjuk, és nézheti a tévét. Gyakorlatilag nincs benne az apaszerepben. Olyan, mint valami bogaras nagypapa.
Namost azért írom ezt le, mert q*rvára idegesít, és nem tudok vele mit kezdeni, hogy még Ő kéri számom RAJTAM, hogy én miért nem segítek neki a munkájában (azt kell tudni róla, hogy olyan munkát végez, ami hozzám sosem állt közel, azonkívül a szabadideje egy részét azzal tölti, hogy még több munkát csinál magának. Ilyenkor nem érti, hogy én miért nem megyek ki vele fél napot dolgozni a telekre szombaton, és meg van sértődve, hogy én a hétvégémet nem ezzel akarom tölteni.). Nem fogja fel, hogy azért tartom magam távol tőle, mert elegem lett belőle, hogy ennyire érzelmileg analfabéta, hogy arra nem vette a fáradságot, hogy megismerje a saját fiát, hogy nem volt soha jelen apaként az életemben. És érzem, hogy egyre rosszabb lesz, mert egyre keményfejűbb lesz, és teljesen meg van róla győződve, hogy neki van igaza. Én meg pszichológustól pszichológusig járok, kötődési és önértékelési zavaraim vannak, mert soha nem volt mögöttem egy érzelmileg biztos család.
válasza: válasza:Komolyan mondom néha az eszem megáll.. Mostanában minden tizenéves - huszonéves panaszkodik, depis, a szüleit hibáztatja. Baszdki megkaptal mindent, nem volt ideje rád, oké, de hidd el nem olyan könnyű egy csaladot eltartani, msjd megtudod te is.
Én a nyolcvanas években voltam gyerek, akkor még s tanarok is osztogatták a körmöst a vonalzoval meg hozzád vágták a krétát, otthon meg térdepeltél a sarokban ha rosszat tettél, mégis felnőttünk es nem a szileinket hibaztatjuk minden apróságért.
Kotodesi problemak, onertekelesi zavar. Mindenkinek van.
sajnálom! ezt a terhet szerintem nem fogod tudni lerakni soha. apád nem hiszem hogy változi fog- persze ha beszélsz vele erről nyíltan, már ha lehet vele beszélni, talán ideig-óráig jobb lesz a kapcsolatotok, de az emberek nem változnak. próbálj vele megragadni minél több minőségi pillanatot, talán tölts vele kevesebb időt, és akkor mindketten jobban értékelitek egymást. sajnos megváltoztatni nem tudod. szerintem.
jobb is elszeparálni magunkat kissé érzelmileg a szülőktől, mert nagyon meg tudnak nyomorítani. ha meg összefuttok hétvégenként, akkor kénytelen lesz minőségben rádkoncentrálni hisz nem lát elég gyakran.
de szerintem valahol te is tudod mélyen, hogy nem lesz sokkal jobb. nehéz elfogadni a szüleinket. én nem értek a témához, vagy ilyesmi. csak ezt látom külső szemlélőként.
Nincs mindenkinek, csak annak, aki rosszul funkcionáló családból jön. Azért látod azt, hogy manapság minden fiatal a szüleit hibáztatja, mert igazuk van. Abból a generációból rengeteg ember egyszerűen alkalmatlan gyereknevelésre.
Azt meg, hogy mennyi mindent kaptam meg, inkább bízd rám, jó? Azt látom, hogy az életben azok boldogulnak a legjobban, akik érzelmileg stabil és jól működő családokból jönnek, ahol van normális apa. Ahol vannak családi programok, leülnek naponta együtt enni, beszélgetnek, a szülők határokat szabnak, de jelen vannak a gyerekeik életében, nevelik őket, tanítják őket az életről, segítenek a nehézségeikben. Ezerszer többet ér ez a pénznél.
Egyébként ez az "önértékelési zavara mindenkinek van" tipikus önfelmentő duma a kádárkorszak károsultjaitól. "Az én gyerekkorom is szar volt, ne panaszkodj te sem". Persze, értem én, apámnak is szar volt a gyerekkora, csak ettől én még q*vára nem fogom jobban érezni magam. Ez maga a Stockholm-szindróma, amikor utólag megmagyarázod magadnak, hogy miért volt mégis jó a szar gyerekkor, mert már túl sok fájdalommal járna beismerni az ellenkezőjét.
válasza:rosszul funkcionáló családból jött?? azt hiszed létezik jól funkcionáló? vannak kevésbé és jobban működő családok, de ez nem a generációtól függ. és igen, MINDENKINEK vannak gyerekkori traumái, a szüleivel kapcsolatban, és MINDENKINEK vannak önértékelési zavarai , meg problémái. Nem csak neked, a barátaidnak, tanáraidnak, és igen, még a szüleidnek is. Próbáld meg megérteni a szüleidet, és elfogadni őket, nem tökéletesek ők sem. Mindenkinek fel kell dolgozni a gyerekkort. akkor nőssz fel érzelmileg, amikor megérted a szüleid, és megbocsájtasz nekik. Fogadd el, hogy mindenkinek szar valamilyen szinten, le kell nyelned, legyél kicsit megértőbb, és képzeld magad apád helyzetébe kicsit. nem tudom hány éves vagy, de nagyon éretlenül gondolkozol.
hozzáteszem, tizenéves vagyok, de ezen a szüleimen dühöngéssel leálltam egy ideje. magadnak ártasz ezzel leginkább. nyeld le szépen ahogy mindenki, vagy menj el pszichológushoz, az segíteni fog feldolgozni.
válasza:Én is vállalkozó vagyok és látom magamon, környezetemben lévő vállalkozókon, milyen élet ez.
Szerencsére én időben felismertem és rájöttem, hogy semmi életem nincs, csak a meló. Ez sajnos viszont nem rajtad fog múlni, hanem rajta, hogy ez látja-e, belátja-e. Én pl elhatároztam, hogy nem fogok telefont használni, a munkatársaim fogják ezt megoldani. Mérföldekkel több időm lett. Ahogy mondtam, ezt lehet tanulni, de ez nem rajtad fog múlni, hanem rajta. Viszont ha ő ezt nem látja, akkor nincs megoldás. Sokan vagyunk, akik apa nélkül nőttek fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!