Szülők! Megtudnátok "érteni" / feldolgozni, ha a 20 éves gyereketek öngyilkosságot követne el egy betegsége miatt?

Anno nekem is volt egy betegségem, ami miatt sokszor a lakásból nem tudtam kilépni akár hónapokra is.

A férjemmel éltem már akkor, igazából a szüleimnek nem is vázoltam, hogy mennyire drasztikus a helyzet. Szerencsére, mivel nem egy városban éltünk, nem volt annyira nehéz, hiszen telefonálni bármikor tudtam, látogatni pedig mindig ők jöttek, akkor összeszedtem magam arra a pár órára.

DE így is láttam rajtuk, hogy mennyire szenvednek és mennyire szeretnék, hogy meggyogyuljak. Nagyon aggódtak, a férjem a mai napig a széltől is óvna. Pedig nem egy halálos betegségem volt, hanem bélrendszeri, ami tönkretette az életemet.

Iszonyú sokat gondolkoztam az öngyilkosságon, sokszor elkepzeltem, hogy hogyan vetnek véget az életemnek.

De mindig bennem volt az, hogy nem lehetek az az ember, aki ekkora fájdalmat okoz azoknak az embereknek, akik az életüket odaadnak értem.

3,5evig tartott és egy ház árába került, mire kigyógyítottak belőle, de sikerült.

Nem tudom, hogy konkrétan a te betegseged mit takar, de ne tedd ezt a szüleiddel, tönkremenne az ő életük is.

Inkább kérj segítséget, kell lennie megoldásnak.

Az állkapocsprobléma műthető, a fülzúgás kezelhető.

Mindkettőre tudok példákat, nem is egyet.

Szülő vagyok, ha ezek miatt lenne öngyilkos a gyerekem, akkor tudnám, hogy az életre amúgy is alkalmatlan volt, mert ezek nem indokok.

Függetlenül attól, hogy ott és akkor véget érne az én életem is, mert ezt sem megérteni, sem feldolgozni nem tudnám.

Nagyon sajnálom, ha ilyen miatt adnád öngyilkosságra a fejed. Ezek így elsőre elviselhetőnek tűnnek.

Nekem gyógyíthatatlan mentális betegségem van,kanyarban sincs a gyógyításra való lehetőség, de tisztában vagyok azzal, hogy az öngyilkosság nem igazi megoldása a problémának. Inkább beszélgess a gondodról a családodnak, barátaidnak, vagy egy szakembernek.

Jaj, te szegény... azért annyira nem tudlak sajnálni, már bocs.

16 éves koromtól kezdve vannak folyamatos ízületi fájdalmaim, és mostanra (32 vagyok) akadnak napok, mikor az ágyból nem tudok felkelni, annyira fáj mindenem.

Szr, telente egy rémálom (mintha késsel irdalnák az ujjaimat, a térdem fél km emelkedőt nem bír ki, és hasonfekvésből levegőt nem kapok sokszor, úgy fáj felkelni.

Mégsem akarok öngyilkos lenni, pedig ezzel a dologgal - ami autoimmun, és szteroidot kéne rá szednem, mert egy sima Algopyrin nem hat ellen semmit - pl a munka sem könnyű, meg úgy eleve az élet.