Mi lehet velem a baj? Miért nem akarok gyereket?

9, és ha akarom, elhiszem, hogy 21. Nem hiszem el.

Magyarországra ha te úgy érzed gyereket vállalni oké, ott komoly gondok vannak. Gyári munka vagy nem.

Egyrészt még nagyon fiatal vagy, másrészt nem mindenki akar gyereket, nincs ezzel baj (mi, emberek amúgy is túl sokan vagyunk). A probléma hogy olyan párod van, aki akar. Igazából ha az ellenérzéseid ellenére, a kedvéért szülsz, akkor tehernek fogod érezni, és ezt a gyerek is tudni-érzékelni fogja. Más kedvéért szülni nem szabad. De elvenni annak sem az idejét aki akar gyereket. Amúgy a párod tudja hogy érzel? Ha maga a szülés taszít, és nem a gyerekekkel van bajod, az örökbefogadás is opció. (ugyanis azzal ellentétben, amit az ab-ellenesek hangoztatnak, rengeteg otthontalan gyerek van) A kérdés hogy te, és a párod hogy viszonyultok ehhez a lehetőséghez. Ha ilyen elemi dolgokban nem egyeznek a terveitek, el kell engedni egymást, hogy nektek jobban megfelelő kapcsolatotok lehessen.

"Először is manapság a betegjog nem engedi, hogy beleegyezés nélkül csináljanak beavatkozást, tehát ha nem akarsz gátmetszést vagy egyebet, akkor nem lesz. " Kivéve ha kifog egy fa.szfej orvost, aki jobban tudja mint a szülő nő hogy mi kell. A szülőszobai erőszak sajnos nem csak egy elvont fogalom.

Biztosan csalódott vagy, hogy még normális válaszokat kaptál, mert az itteni vérmamik még nem tartanak ott a napi rutinban, hogy ugorhassanak a netes provokációra. Mert nyilvánvaló provokáció ez.

Már miért lenne az utolsó? Sok fiatal nő érez így, csak tabu róla beszélni. Én is viszolygok a terhességtől, undorít a gondolata is. Nem is lesz saját gyerek soha, nem kell alien a hasamba. Az örökbefogadás más téma, a gyerekekkel nincs bajom, csak magával a terhességgel-szüléssel mint folyamattal. Visszataszító.

Szerintem normális hiszen csak Neked van vesztenivalód az egész dologgal. Persze boldogság meg minden de sose lesz utána olyan a tested. És pláne ne tedd tönkre szerintem se ilyen fiatalon.

21 évesen még hova gondolkodsz ezen? Nem akarsz, akkor nem akarsz. A pároddal is együtt maradhatsz még, aztán vagy ő fog változtatni a döntésén, vagy te, vagy szétmentek. Érdekes amúgy, hogy mindenki azt hiszi, csak az változhat, aki nem akar. Az én férjem pl. akart sokáig, mostanra meg már inkább nem. Nem miattam nem, én is még bizonytalan vagyok. Ő most látta meg, hogy mennyi munkával jár, hogy ő elég lusta ehhez, szereti a szabadságát, és érzések szintjén sem annyira felhőtlen a gyerekvállalás, mint, ahogy sokan szeretik leírni. 29 vagyok, még nem döntöttem, és nem is érzem, hogy kellene most, alakulhat még benne is, bennem is. A házasságunk mellett viszont már döntöttünk, egyikünk se egy gyerekcsinálót lát a másikban, mi mindenképp együtt maradunk, akkor is, ha valamelyikünkben éledezni kezd egy kis vágy, mert ez a vágy nekünk már sose lesz oldhatatlan, mert tisztán látjuk a teher részét is, és félelmeink is vannak a jövővel kapcsolatban, egy rossz világnak nem akarunk mindenáron kitenni egy gyereket, akkor se, ha vágyunk rá. Na, hát most majd sokan hülyének néznek, lepontoznak, meg tán be is szólnak, hogy óhohó, a szaporodási ösztön vágyát nem lehet csak úgy elnyomni, de mi a férjemmel úgy gondoljuk hogy de, lehet, és erre is felvagyunk készülve, mert egymás mellett elköteleződtünk. Hogy mások hülyének néznek-e, kit érdekel? A mi életünk, a mi döntésünk. Ti még bőven szétmehettek, de változhat is az álláspontotok. Hogy mások szerint hülye vagy-e, mert félelmeid vannak, őszintén minek érdekel? Számít bármit is?