Miért teszi tönkre egy csomó szülő a gyerekei életét ? Mire jó ez nekik, hogy agyontapossák és sárba tiporják az önbizalmukat ?

Azzal egyetértek, hogy felnőttként mi vagyunk a felelősek a saját sorsunkért és nem lehet a gyerekkori problémákat okolni, de sokszor olyan mértékű, hogy az ember eleve óriási hátrányban indul az életben. Aztán nem tud úgy haladni ahogy kellene önbizalom hiány miatt, ami szintén fokozza az önbizalomhiányt. Ez olyan, mint egy ördögi kör, amiből nehéz kilépni, főleg segítség nélkül. De ha tudjuk mi az oka az önbizalomhiánynak, akkor érdemes segítséget kérni. Én is megkaptam gyerekkoromban a szüleim lelki nyomorát, hiába döntöm el fejben, az nem elég, minden nap egy küzdelem, azért, hogy egy kicsivel jobb legyen holnap, mint tegnap volt.

A gyerek védtelen, és függ a szüleitől, így könnyű rajta elverni a saját lelki nyomorukat, sokan bele se gondolnak hogy amiket tesznek nem oké, csak magukkal törődnek.

Tök logikus, hogy aki megoldást mond, azt "lehúzzák", aki meg csak hátráltatja a kérdezőt, azt meg "szeretik"?

#15 nézd meg a szülőket🥴 Egy embert az alaptermészetén (kb. 10%) a környezete és a neveltetése határoz meg (90%). El lehet gondolkodni.

"Minden gyerekkorban dől el...."

Gyerekkor után (még ha bele vesszük a kamaszkort is) ott van legalább 3-4x annyi idő ami alatt azért lehet fejlődni és nem csak elmúlttizennyócévezni.