Mit csináljak, hogyha anyám kezd veszélyessé válni?

Ő mondja meg, hogy mikor és mit egyek. Nem hagyja, hogy magamnak csináljak ételt, ő csinálja meg, úgy, ahogy ő szereti. Ha én máshogy szeretném, akkor ordítani kezd, földhöz vágja magát, életveszélyes lesz, és egy hétig tart, mire megnyugszik.

Minden ételhez hozzáér, belenyúl, amikor hátat fordítok elkezdi tapogatni a kajámat, morzsákat szór rá. Úgy fogja meg a poharat, hogy belelóg az egész ujja a teába. Nem merem neki ezeket megmondani, mert dührohamot kap. Mindenkit utál, már fiatal koromban sem engedett senkivel játszani, mert mindenkit valami gonosz embernek tart. Nem is nagyon mer kimozdulni, és mást is ilyen életre akar ítélni. Eluralkodott rajta a paranoia és a skizofrénia.

El szeretnék menni otthonról, de sajnos nincs rá lehetőségem. Nem vagyok talpraesett sem, mert anyámnak mindig akkor voltam jó, ha magatehetetlenül ráhagyatkoztam. Nem lehettem önálló, nem lehettem boldog, mert anyám ezeket bűnös viselkedésnek tartotta. Most meg már beszélni sem tud vele senki, mert mindenkitől elzárja magát. Viszont én akárhova megyek, követ, és helyettem akar csinálni mindent.

Nem tudom mit tehetnék.