Jó döntés fiús anyukaként bevállalni azt, hogy egyedül nevelem fel?

09:19

"honnan veszed hogy a válás nem a gyerek érdeke (is) volt?"

Ez az állítás hol szerepel az általam leírtakban?

Én egy - megítélésem szerint - általános igazságot írtam...

Tehát lehetséges, hogy egyes esetekben ennek az ellenkezője érvényes, csak eközben az meg egy axióma, hogy egy gyereket nem lehet szétszakítani (a válás szükségképpen ilyen helyzetet idéz elő egy gyerek számára, az esetek túlnyomó részében).

Én közelről két nőt ismerek, aki a fiúgyerekét egyedül nevelte fel. Ami megegyezik, hogy mindkét fiú nagyon udvarias, normális emberke. Az egyik már 20 éves (egész középiskolában mondta az anyjának az ofő, hogy "ilyenből kellene még 30 az osztályba"), ezt az udvariasságra, segítőkészségre értette (és ettől még nem mulya, nem nyámnyila, nagyon normális fiatal srác).

A másik még csak 8 éves, de szintén az udvarias, segítőkész jelzőkkel illeti a tanítónő is, amikor beszélgetnek az anyjával.

Szerintem ha egyedül neveli, eleve nem fogja hagyni, hogy bunkóvá váljon, én ezt annak tudom be, hogy nő nevelte egyedül.

Én 2 honapos terhesen költöztem el a gyerekem apjától. Biztos voltam benne hogy lányom lesz. Aztán a 19 hetes ultrahangon kiderült hogy fiú😊😊 nekem is eszembe jutott ez a probléma, és sajnos az én apám sincs képben, nagyapáim nem élnek... de igazából se a fiam apja nem lenne jó apakép, se az én apám.

Bár én még fiatal vagyok, nagyon bízom benne hogy férjhez megyek és lesz kivel felneveljem.