Mit árul el az anyáról, ha azt mondja a saját 12 éves gyerekének, hogy a ,,k.rva anyád"?

Viccesen volt már, hogy "anyád"-zotam egyet a fiamnak, de tudta, hogy poén volt , és meg is beszéltük, hogy magamat szidhatom, elvégre az én hibám, hogy ilyen kis görény módon viselkedett velem épp, hisz én neveltem ilyenre... :) (ő is mondta már, hogy anya, de hülye vagy - amikor valami kretén módon ébresztettem egy reggel - belefér , mert szeretet és tisztelet akkor is van, ha beszólogatunk egymásnak nagy ritkán, és amíg mindketten biztosak vagyunk abban, hogy marháskodunk, addig ez nem bántó).

Éles helyzetben sosem mondanék ilyet neki, mert ezzel azt mondanám, hogy értéktelen, selejt, kár volt megszülni, stb., ami pont amiatt, mert én szültem, százszor jobban fájna neki, mint egy idegentől.

Lelketlen dolog, és végtelenül elkeseredett lehet aki mondja, amolyan "minden mindegy " állapotban.

De ilyet nem tehet egy szülő, legyen bármilyen pocsékul is.