Mentális beteg szülők gyereki, ti hogy dolgozzátok fel magát a tényt, hogy ilyen embertől származtok?

Egy cipőben járunk kérdező. Az én apám masszív alkoholista, anyámat 3 éves koromban félholtra verte, engem és a 2 éves öcsémet tüdőgyulladással találtak meg a -10 fokos lakásban, mert nem engedte anyámnak se, hogy orvoshoz vigyen minket.

Őszintén? Azt se érdekel, hogy a világon van. Akár neki köszönhetem, hogy élek, akár nem.

Kérdező, az én Párom apja, ne tudd meg.

Elszakította az anyjától, jól megverte, aszthmas rohamot kapott és azt mondta neki, hogy "ne szimulalj már".

Sajnos nagyon sok ilyen patkány van.

A noveremet (feltesom) elvitte az apja valahova, remegve jött haza, napokig nem beszélt és fogalmunk sincs, hogy mi történt. (Alkoholista a pasi)

Nem tudom, hogy ezt hogy lehet feldolgozni.

Egy gyerek nem kérte, hogy világra jöjjön, és ha már valaki úgy döntött, hogy létrehoz egy új életet, akkor kötelessége tisztességes minimumfeltételeket biztosítania hozzá (érzelmileg is). Szóval nem érzem jogosnak, hogy páran ennyire nekiestek a kérdezőnek. Akit a személyiségfejlődése legérzékenyebb időszakában (főleg kisgyerekként) bántalmaztak, olyan csomagot kapott a nyakába, amit nehéz feldolgozni, még segítséggel is. Ha pedig nem sikerül (mármint a trauma feldolgozása), akkor az élet az ilyen sérült ember számára inkább szenvedés lesz, mint "csoda", és nem tudom, ezért miért kellene hálásnak lennie.

Kérdező: sajnos aki mentális beteg, és alkalmatlan szülőnek, az a legritkább esetben látja ezt ben. A szexuális ösztön viszont dolgozik benne, és szaporodik. Nem fogja fel, hogy kinek milyen szenvedést okoz. Ahhoz, hogy felismerje az alkalmatlanságát, nagyjából pont azokra a készségekre lenne szükség, ami alkalmassá tenni...

Ha a pszichológus nem tudott veled mit kezdeni, akkor keress meg egy másikat (köztük sem mindenki kiváló szakember). El kell gyászolnod, hogy te nem kaptad meg azt, amihez minden gyereknek joga lenne. Ez egy kemény feladat, és nem szégyen, ha nem megy egyedül.