Akinek nem volt sosem rendes apja, az egész életében hiányolhatja ezt a kapcsolatot?

Fogalmam sincs, milyen az, amikor valakinek normális kapcsolata van az apjával. Az apám (és a családom további, karakterben hasonló férfi tagjai) azt a benyomást alakították ki bennem, hogy a férfiak egoista, arrogáns ösztönlények, akik nem viselkednek méltányosan azokkal, akiket nem találnak szexuálisan vonzónak. Nyilván tudom, hogy ez nem így van, de más tudni valamit, és más a tudattalan program, ami fut az emberben. Soha nem tudtam elképzelni, hogy a férfi a szövetségesem legyen - így aztán nem hiányoltam tudatosan az apával való kapcsolatot sem (igyekeztem a lehető legtávolabb kerülni tőle). Párkapcsolatom sem volt soha.

Elképzelhető hogy valakinek törést okoz az életében ez és neki érdemes szakembert felkeresnie.

Sajnos ez is trauma. És egész életemre kihat.

Én a környezetemben azt látom, hogy igen hiányzik. Párválasztásnál nálunk nagyon megmutatkozik. De ugyanakkor tényleg sokszor van, hogy még így mindig jobban járt az egyén, mint egy rossz apával...még ha ő nem is így látja.

nekem se hiányzott soha

Nekem nem hiányzott soha. Anyám időben megszabadult tőle, mikor rájött hogy bántja a nővéremet. Az szórakoztatta "apámat" hogy belemart a tesóm karjába, és élvezte hogy sikítva sír az akkor három éves gyerek. Anyám meg kiakadt rá hogy szadista barom, és még aznap beadta a válópert.

Érdekes pontozási rendsseretek van. A klisés semmit mondás 100%, az meg aki leírja, mit gondol, az kapja az ívet.

Ember függő. Én 15 evesen találkoztam utoljára apámmal. 20 éve... Nem hiányzik, de bánt, hogy nem voltam fontos neki.

19 az apakép nem hiányzik?