Van olyan szülő, aki azért árt a gyerekének, mert egész egyszerűen gonosz? Tehát nem a saját sérelmei vagy betegség miatt bántja a gyerekét?

Nem, ennek mindenképpen van valami oka. Legtöbbször az, hogy a hétköznapok által felgyülemlett frusztráció a gyereken van levezetve. Vagy pedig az alkohol általi állapot.

A "Mi történt?"-et meg nem értem. Hol mi történt?

Persze, hogy van. Pl érezheti úgy egy "anya", hogy a gyerek miatt kellett feladnia a karrierjét, ezért haragszik rá, vagy megcsalta az apuka, amíg ő babázott, ezért megintcsak a gyereket okolja... Vagy nem is akarta a gyereket...

Sokféle variáns van.

Van olyan, aki pl. fiatalon szült és ezt mindig felhozta gyerekeinek, hogy ez számára milyen lemondásokkal, áldozatvállalásokkal stb járt.

Én az ilyen megnyilvánulásokat lelki bántalmazásnaktartom.

Ha egy ember gonosz, az szinte mindig valami belső sérülésből vagy elfojtott hiányból gyökerezik, amit tudat alatt azzal csillapít, hogy bánt másokat, legyen szó fizikai vagy verbális erőszakról.

Ez pillanatnyi enyhülést hoz az állapotára, de aki ennek az elszenvedője, nagyon megsínyli ezt, és elképzelhető, hogy folytatni fogja ezt a láncot.

Komolyan, mint a vámpírok. 😅

Többek között én is egy ilyen vámpír család része vagyok.

A nagypapám családjában 8 gyerek érte meg a felnőttkort. A dédnagyapámnak az volt a heppje, hogy kiválasztott magának egy gyereket, aki etalon volt neki, agyon istenítette, és volt egy másik, akit pedig állandóan bántalmazott és megalázott. Az utóbbi a nagypapám volt.

A nagypapámnak 4 gyereke született, és minden fájdalmát, megaláztatást, amit fiatalon elszenvedett, az apámnak adta vissza.

Mi csak ketten vagyunk testvérek, így túl nagy válogatási lehetőség nincs: a húgom megszületése óta én vagyok az az ember, akibe fiatal gyerek korom óta ott rúg belém, ahol éppen ér. Hiába voltam/vagyok jó képességű, soha nem leszek neki elég jó. Ha valami sz*r történt velem az életem során önhibámon kívül, konkrétan örömét lelte abban, hogy szenvedek és lekezelhet, minősíthetetlen szavakkal illethet.

Talán az egyik legnagyobb szerencsém, hogy nő vagyok, és mivel az az egyik álmom, hogy a hivatásom mellett jó anya is legyek, én NEM SZERETNÉM folytatni ezt a láncot. Sem a saját gyerekemmel, se mással.