Miért nem fogja fel apám, hogy nem akarunk tőle semmit?

19 éves vagyok, van egy nővérem, aki 22 és pár hónapja elköltözött már itthonról. Azóta csak anyummal beszél, amit apum félig észre se vesz, félig meg baszogatná nővéremet, hogy csináljon továbbra is mindent úgy, ahogy apunk akarja.

Egész életünkben le se szart minket. A haverok és a kocsmázás fontosabb volt, mint mi. Sose beszélgettünk vele. Mióta az eszünket tudjuk ellenszenvezünk vele. Anyunk csak azért volt vele, mert nem talált jobbat. Mi mindig is mondtuk neki a sérelmeinket. Vokt higy gyakrabban, volt hogy ritkábban, de úgy viselkedett mint akinek csak hisztizik a gyereke, lerázott minket olyannszövegekkel, higy majd rájövünk, meg mindig az aktuális dologgal, hogy csak kicsik vagyunk, rossz napunk van, kamaszok vagyunk, felnőtt kor elkezdése stressz, mindig levette magáról a felelősséget. Mindig anyunk foglalkozott velünk. Mi már gyerekkorunkba mondtuk neki, hogy váljon el, mert mi nem szeretjük apunkat, de azt gondolta nem jó a csonka család. Most anyum is gondolkodik, hogy itt az ideje a válásnak, de apum erre is csak azt mondja, hogy anyun rossz időszakba van majd megváltozik. Egyszerűen zéró figyelmessége van az emberek felé. A nárcisztikus szenélyiség zavar majdnem összes tünete megtalálható nála.

Ha majd anyum elválik, és én is megszakítom vele a kapcsolatot, akkor végre leszáll rólunk?