Miért ér sokkal kevesebbet sok családban még ma is a lány?

Nemcsak primitív emberek között létezik ez.

Értelmiségi családoknál is bőven előfordul ez a mentalitás.

Mindkét szülőm diplomás, művelt, anyám különösen érzékeny, kedves nő. Mégis öcsém a kisisten. Semmi kötelezettsége nincsen. Ha én nem mentem mondjuk rokonlátogatásra, ordibálás lett a vége. Öcsémnek meg soha nem kellett.

"Nálunk is bátyám a szent és sérthetetlen. Középsőként fiú de az egyszem...

Egy léhűtő, életképtelen szar... Anyagilag se sehogy nem segít anyámnak...ő a minden...

Őt nem lehet bántani..." Mintha én írtam volna. Anyám-apám elintézi azzal, hogy hát a fiúk ilyenek és hogy az én férjem kivétel. Ez hülyeség rengeteg férfit ismerek, aki nem ilyen. Nevelés kérdése.

Magyarország eleve nagyon elmaradott, erősen diszkriminálja a nőket, amire a jelenlegi kormány is rátesz még egy lapáttal. Írta valaki, hogy nem sok családban, hanem a primitív családokban... ez igaz, de sajnos nagyon sok a primitív. Én is külföldön élek, máshol ez nem ennyire feltűnő, bár pl. Németországban is vannak gondok a nemi egyenlőséggel, csak más körülményeknél.

AMúgy felesleges arra is mutogatni, hogy a régi korokban miért volt ennek előnye, ami valahol érthető, bár csak töredékében. Nagyapámnak három gyerek volt, két lány, egy fiú. A lányok szétszivatta, az egyszem fiúnak semmit nem kellett csinálnia soha. Míg a lányok házimunkát csináltak, kapáltak a földön vagy bármi, ő játszhatott, és nem csak kiskorában, hanem mindig. Egy léhűtő lett belőle, munkahelye sem volt soha, párszor alkalmi munkát csinál, aztán ennyi. Unokák közül szintén két fiú, egy lány. Egyik fiú sitten, másik nem életképes, mégis ők voltak a szemében az igazi unokák, a lány (én) meg le volt tojva magasról.