Egy fiú barátom nem rég bevalotta, hogy szeret. Én visszautasítottam, hisz nem viszonoztam az érzéseit. Azóta kevesebbet látom, és nagyon hiányzik. Nem tudom eldönteni, hogy érzek-e iránta valamit, vagy csak a figyelme és a társasága hiányzik. (? )

Nenene nehogy járhatok mert szanalombol nincs rosszabb pláne ha a végén meg se szereted

Mondd el neki h hiányzik a társasága, és amikor mondat h legyetek baratok azt komolyan gondoltad mert szükséged van ra

És ki tudja lehet h megszereted és akkor minden happy

De egyenlőre mondd el ezeket neki

Szerintem semmiképpen ne mondd, hogy barátilag hiányzik a társasága, mert az a részéről (egy ideig vagy lehet mindig) nem fog működni. Vagy meggondolod magad és összejösztök vagy mással találkozgass.

Ha összejössz vele, akkor ne szánalomból, hanem mert tényleg szereted.

Huhh ugyanez a sztori volt nekem is... Azóta nagyon megbántam h nem jöttem össze vele, vagy hogy amikor felismertem h érzéseim vannak iránta, azt nem mondtam egyből, mert mostmár (a körülmények miatt) túl késő...

Ennyiből amit mondasz az is lehetséges h veled ugyanaz van ami velem volt. Ebben az esetben kapd össze magad és mondd el neki mit érzel! Beszélj vele! A kommunikáció egy jó dolog!

De az is elképzelhető hogy tényleg csak a barátságotok hiányzik neked. Nem szabad összekeverni ezt a két érzést de tényleg elég nehéz szétválasztani néha.

Szóval én azt mondom, hogy nézz magadba, döntsd el hogy mit is érzel valójában és aszerint cselekedj! Ne hallgass ezügyben senki másra, csak magadra. Én is anno más tanácsára engedtem elúszni azt a hajót...

Csak TE tudod, hogy milyen érzések is vannak benned legbelül

Túlságosan megszoktad és kotodsz hozza

Csak eddig nem vetted észre

Akkor sült galamb volt, akiért meg se kellett mozdulni.

Ha közben, így mégis hiányzik az a valaki, akivel sokat voltál együtt és közös időt töltöttetek, az beszédes, nem?