Másnak is ilyen az Apjával a kapcsolata?

19 éves lány vagyok.Van 2 öcsém.Igazából ha vissza gondolok a gyerekkoromra sosem kaptam se egy ölelést sem egy dícséretet se egy puszit a szüleimtől.Pedig kiskorom óta mindig szerettem volna csak egy kiselismerést kicsíkarni tőlük.Végig vittem a 13 osztályt 4,5 feletti átlaggal.(4+1 éves szakgimnázumban tanultam tovább).De sosem kaptam semmi dícséretet.Ahogy kezdtem felnőni elkezdtem azt látni hogy más gyerekek az osztályba nagyon jó viszonyt ápolnak az apukájukkal.És már akkor nagyon fájt.Az hogy láttam hogy az iskolai rendezvényeken mindenkinek ott volt az Apja,az enyém kijelentette hogy erre nem pazarol időt.Mindig kerestem a miértjét.Amit igazából a mai napig nem értettem meg.Már 12 éves koromtól olyan rossz lett a kapcsolat hogy konkrétan amikor tudtam hogy haza jön már szorongtam.Folyamatosan lek.rváz,ler.bancoz.Bármit csinálok az nem jó.Még abba is bele köt hogy hogy veszem a levegőt.Már konkrétan nehezemre esik kimondani azt hogy ,,Apa".Mert egy olyan ember aki lelkileg csak bánt.Ha látok az utcán egy ,,tökéketes"apukát meg a lányát konkrétan a könnyeimmel kűzdök.Az öccseim az én esetem ellentéte voltak.Bármi történik ők a szentek és imádja őket.Még a nagymamám egy elvétett meséléséből tudtam meg hogy a szüleim nagyon fiút akartak lányt pedig nem.Lehet ez az oka.Vagy az hogy mind ketten kisebb testvérek voltak és ezt hozták magukkal a gyerekkorukból.A párkeresésbe és a gyerekvállalásba is szorongást okoz ez.Mindig azon gondolkozok hogy tudok majd jó szülő lenni.Vagy jó apukát találok e a leendő gyerekeimnek.Van akinek még ilyen a kapcsolata a szüleivel?/Az Apjával?