Régen természetes volt, hogy a szülõ csicskáztatta a felnõtt, házas gyerekét vagy már akkor is kotnyeles, mérgezõ szülõnek tartottak õket?

lehetett pár év várakozás után kapni állami lakást alacsony hitelre, ha bizonyos cégeknél, nagy gyárakban dolgozott vki, de csak házasoknak adtak lakást is. Főleg már gyermekes házasoknak. Házasság nélkül nem járt semmi.

Egyetem után ahol dolgozni kezdett, ott kivett öregasszonynál albérleti szobát, attól fogva a főbérlője csesztette:)

Ez értelmetlen kérdés. Kb. mintha azt kérdeznéd, az akkoriak hány százaléka szerette a szilvás gombócot.

Ha kis faluban nem volt diplomás munka, nem mehetett haza napszámosnak, ez nyilvánvaló.

A szülőnek, másodszor mondom, nem volt törvényes joga megparancsolni, hol éljen a felnőtt gyermeke.

Ezt egy filmben láttad, lehet, hogy még nem tudod, de a film az nem az élet.

Senkit sem parancsolhattak haza, mert nem ők tartották már el, és nem az ő házukban élt az elmúlt években, hanem kollégiumban. Tandíjat sem fizettek utána a szülei, mert ingyenes volt az oktatás az országban mindenütt. Egyetem mellett heti pár nap ilyen-olyan munkával meg lehetett keresni a kevés ruhára meg tanszerre valót, ahhoz sem kellett a szülő. A hazai szülői zsarnokság azon alapult mindig, hogy én tartalak el, az én házamban laksz. Ha már nem ő tartotta el, és nem nála lakott, megszűnt a zsarolhatóság.