Nem bírom a családommal, depressziós vagyok, hova menjek?

18 éves lány vagyok. Ha tehetném elköltöznék, de még tanulok és emellett nem tudnék annyit keresni, hogy fenntartsak egy saját albérletet. Sajnos másik rokonhoz nem költözhetek. Se barátokhoz, ismerőshöz.

Itthon mindig lenéznek, csak azt hajkurásszak, hogy belőlem nem lesz semmi. Ez elveszi a tanulástól is a kedvem. Nagyon skat romlott az átlagoma családom hozzáállása miatt. A testvérem rendszerint bántalmaz, üt, ver, verbálisan és anyámék szerint ez így rendben van.

Jövőre fogok érettségizni, nem akarom otthagyni a sulit azért, hogy elmehessek teljes munkaidőben dolgozni, mert szükségem vana végzettségre. Továbbtanulási terveim is voltak, de a szüleim folyton csak azt mondják, hogy belőlem nem lesz semmi, car vagyok, minden nap megsiratnak valamivel és szerintük a bátyámból lehet csak okos, diplomás ember. Nyugodt szemmel nézik végig ahogy engem megver. Az egész család vigyázban áll neki, mert ordít, tör, zúz. Tönkreteszi az életem. Én egy nyugodt személy vagyok. Okos is vagyok, csak a lelkesedésemet ezaz egész helyzet lehúzta és így sokat romlott az átlagom. 9. végén még 4,8 volt az átlagom...most 3,2.

Hova tudnék menni? Mit lehet ilyenkor csinálni, én nem akarok így élni. Tudom, ki kell bírni amíg nem tudok önállósodni, de úgy érzem, hogy ezek a körülmények korlátozzák a képességeimet. Depressziós vagyok a heéyzet miatt és így sokszor felkelni sem bírok már, enni sem tudok sokszor enni, a tanulásról nem is beszélve. Ha egy nyugodt, szerető családban nőttem volna fel ahol támogatnak akkor könnyebb lenne minden. Aki jó helyre szhületett +100 ponttal indul az életben.