Lehetek depressziós egy szülő miatt? Voltatok így? Köszi, ha elolvassàtok

Röviden annyi a helyzetünk,hogy az én szülői hàzamban élünk (èn s a pàrom, egyik nagyszülőm az egyik részén)

Anyukám már ritkán van itthon, mivel van egy élettársa.

A ritkán azt jelenti ,hogy hetente kb 2 nap, de van ,hogy egy egész hetet itthon marad, rendezi a kertet,mert azt nem adná semmiért.

Amit tudni kell róla, hogy nagyon kemény, erős személyiség. Szerintem idegileg labilis, főleg miután meghalt apukám mèg inkább nehéz lett az èletünk. Egyik percben minden baja van, aprósàgokèrt kiabál velem, csapkod,ideges. .aztan jön nyalizni,puszilni és kèrdezi èn mièrt nem ölelem meg szeretem ?!

Rendmàniàs, ha valami nem ott és úgy van ahogy akarja, kiakad. Ha itthon van nekem nincs terem, megmondja, hogy mit csinaljak(23 éves vagyok) és ha ellenkezek,akkor én vagyok a rossz aki nem csinál semmit, a lusta, akinek semmi dolga.

Amikor nincs itthon én szèpen és nyugodtan vezetem a háztartást, elvagyunk a pàrommal. Ha ő jön és végzi amit kitalál,köteles vagyok felboritani az egesz rendszerem és azt csinálni amit ő mond? Ráadásul nem kèrèsek, hanem szó szerint parancsok.

Már pár napja itthon van, úgy volt ,hogy a hétvégén elmegyünk valahova a párommal és kozli, hogy munka miatt nem tud. En erre annyira kiborultam, hogy ma folyton a sírás kerülget.

Egyébként nem szoktam ilyen kicsinek tűnő dolgokon kiakadni, de most nagyon ràmtört és kezdem azt hinni, hogy anyum hatàsa,ami összegyűlt a napokban.

Már maga a jelenléte, az hogy beleszól mindegyik mozdulatomba feltud hergelni. Már az, hogy látom megint valami baja van velem nem hagy nyugodni, zavar. Ma pl dolgozni sem tudtam, mert folyton èrt el a sírás és nem tudok koncentràlni. Folyton hullámzik, néha jön, hogy ő akar nekem segiteni( a tervezett vallalkozasomban) ilyenkor kezdem azt hinni,hogy jó is lehet a kapcsolatunk és örülök.. aztán másnap megint minden baja van. En nem tudom jól viselni ezeket az ingadozó állapotokat.

A pàromat is hibáztatom már, vele is veszekszem, mert úgy érzem nem èrt meg és nem áll ki mellettem. Azért lakunk mèg itt, mert szerinte így jobban tudunk gyűjteni saját lakasra,legalább nem fizetünk senkinek magas lakbèrt. De én nem tudom,már ott tartok,hogy inkabb kiadom azt a pénzt csak legyek jól.

Szerintetek lehetek miatta ennyire gyenge idegileg ? Kissè megijeszt a reakcióm, és nem èrtem,hogy velem van valami problema amit kezelnem kène, vagy más is kikèszülne így?