Elvált szülők gyerekei, titeket látogatott apukátok a válás után?

8-9 lehettem, mikor anyuék elváltak. Előtte minden, amire emlékszem az xar volt. Tányér törés, veszekedés...Volt, hogy apum négykézláb bebaszva jött az 1. osztályos "ballagásomra", anyum meg összeverte.

Válás utánról csak mosolygós dolgok jutnak eszembe. Igazi hétvégi apuka lett. Szombat délelőtt jött szín józanon, társasoztunk, vasárnap kacsameséket néztünk. És ha elegük lett egymásból apum haza ment. Semmi veszekedés, csak mosolygás és a a jó dolgok.

Mikor 16-17 lettem már hét közben suli után már én mentem át hozzá. "A"- team-et néztünk és a csajokról beszélgettünk. És Nem kellett lopnom a cigijéből, mert magától adta. Többször felajánlotta, hogy ha nincs hova vinnem a csajomat, akkor ott a pecója és ő elmegy sétálni. (Volt, hogy éltem az ajánlattal)

A halála előtti pár hónapban (akkorra már elmúltam 20) már az élet és a világmindenség "nagy" dolgairól beszélgettünk. Akkor volt képes elmesélni, hogy mért úgy viselkedett, ahogy és mért úgy élte az életét ahogy élte. Hogyan bánt vele az apja és a nagyapja. Akkor bocsájtottam meg neki minden korábbi szart.

5 éves voltam mikor elváltak a szüleim.

2 hetente péntektől vasárnapig vitt, de főleg azért, mert a nagyszüleim szerettek volna látni. Aztán ahogy nőttem és én mentem önállóan a nagyszülőkhöz el-elmaradtak a kapcsolattartàsok.

Nem is tudunk miről beszélni a 'hogy vagy?' kérdésen kívül. Nem is ismerjük egymást szinte. 🤷‍♀️

Most kb. fél km ha van köztünk, születésnapokon, névnapokon, valamit karácsonykor keressük egymást.