Visszaengednéd a lakhatási gondokkal küzdő gyermeked ilyen esetben?

Az első kapcsolatomból származó gyermekem dolgozik évek óta, jól keres (nem bejelentett helyen van), csak az albérleteivel van gond folamatosan.

4 éve épp albérletet keresett, amikor a feleségemmel közös lakást vettünk, mert jött a második baba és a korábbi lakásunk kicsi lett volna. Ekkor a gyermekem kérte lakhatna-e nálunk. Igent mondtunk, de csak 1 évre, mert hát felnőtt, eddig se velem élt, meg a lakás se akkora, hogy hosszabb távon ez élhető legyen.

Sajnos azonban sok baj volt vele és fél év után a feleségem azt mondta ha nem pakol össze egy hétvége alatt, akkor az utcára fogja kidobálni a ruháit. (A sok baj a rendetlenségen és koszon kívül a szobában cigizés, drogozgatás, és néha napokra eltűnés volt.)

Most a feleségem előállt azzal, hogy ha vége lesz végre a jarványnak, akkor az egyik szobát kiadhatnánk egy diáklánynak. Nekem viszont eszembe jutott szegény felnőtt gyerekem, aki épp újra albérletet keres és mondtam, akkor ő jöjjön vissza had élvezzen elsőbbséget. Sajnos a feleségem kiakadt, hogy mit képzelek magamról a gyerekem semmit nem változott, drogos, link alak. Én nem értem hogyan lehet ennyire szívtelen, hogy inkább egy vadidegennek kiadna egy szobát, mint egy családtagnak segítene. Igyekeztem megnyugtatni, hogy tiszta a gyerek már, csak még a rendőrségtől nem kapta vissza a lefogalt telefonját (rosszkor volt rossz helyen egy rendőrségi rajtaütéskor, biztos nincs köze semmilyen bűntényhez, én hiszek neki).

Kicsit azonban elbizonytalanodtam.