Miért csesztet anyám azzal, hogy nem tudok főzni/nem segítek neki a főzésben, amikor nem is hagyja?18l

Édesanyám mesélte hogy a mamám ugyanilyen volt kiskorában vele is.Azt mondta hogy ha majd nem fogsz tudni semmilyen ételt elkészíteni,lesheted hogy bárkinek is kelleni fogsz,nem fog veled senki sem normálisan foglalkozni,csak arra leszel jó nekik hogy meg.........,másra nem.Viszont megtanítani meg nem akarta,azt mondta neki,hogy ő neki se segített se az anyja,se senki más,ő csak nézte és megtanulta.És mivel ilyen hozzáállással Édesanyámnak nem volt más választása,csak nézte ő is hogyan készíti el az anyja,és valamennyire megtanulta.Később amikor már lett saját keresete,vett magának szakácskönyveket és tökélyre fejlesztette magát.Ezért szerintem nincs veszve semmi,ha anyud nem hajlandó veled foglalkozni,akkoriban még nem voltak főzősműsorok,vagy youtube csatornák ilyen videókkal,azokat nézegessed,lapozgasd a szakácskönyvet és amikor anyud nincs otthon,nyugodtan,higgadan tudsz majd gyakorolni.Visszatérve az előzőhöz,az a vicc az egészben,vagy inkább a szomorú hogy Édesanyám is ugyanígy állt Kishugomhoz,amikor megakart tanulni főzni.De lehet még rosszabb is volt,mert egy 1 szobás panelba laktunk,minden kicsi volt,a konyha is csak egy csepp apró konyhácskánk volt,így anyám még annyit se engedett meg Kishugomnak hogy nézze őt főzés,sütés közben,mert azt mondta hogy csak láb alatt vagy,nekem itt sürögnöm-forognom kell,nem érek én rád veled foglalkozni hogy téged tanítgassalak,majd ha legközelebb nem lesz ekkora dolgom idejöhetsz.De ez a legközelebb sosem jött el,mert mindig ugyanúgy megismételte magát,ha Kishugom mondta neki hogy:De anya megígérted hogy legközelebb nézhetem.Erre az volt a válasz,hogy mindig rosszkor mondod,lássad már hogy nem érek rá,majd legközelebb.Egy dologra emlékszem,amikor anyánk elment reggel bevásárolni,mi addig odamentünk a gázhoz,meggyújtottuk,vettünk ki tojást,fölvertük és elkezdtük készíteni a bundáskenyereket.Szerettük volna ha Édesanyánk büszke lenne,de amikor benyitott,először meglepődött arcot vágott,talán még egy icipici mosoly féleség is kiült az arcára,azután viszont elkapta az ideg.Elkezdett ordibálni,hogy mit gondolunk mi,föl akarjuk robbantani ezt a kis lakást is?,meg hogy nézzétek már meg mekkora füst lett most a ti hülyeségetek miatt,most nyithatom ki az ablakot hogy kimenjen a szag,remélem a szobába nem jutott ebből a bűzből.És mit csináltatok,hát normálisak vagytok ti,a palacsintasütőmet teszitek tönkre,hogy vennem kelljen egy másikat?Idiótak,takarodjatok be a szobába és gondolkozzatok el,ha egyáltalán tudtok még gondolkozni azzal a nemnormális fejetekkel.A már kész bundáskenyereket pedig kidobta a szemeteskukába,hogy ezeket meg jól odaégettétek,most mehetek vissza a boltba újabb kenyeret vásárolni,csak a bajt hozzátok rám mindig,minek is kellett megszülnöm titeket,semmi hasznotokat nem vettem még eddig,csak a hülyeségeken jár az agyatok.Később Kishugomnak már a sokadik barátja után lett egy normálisabbnak látszó élettársa is,hozzá odaköltözhetett,így megtanult mindent amit csak szeretett volna a sütés-főzés tudományában.A gyerek egyedül lakott addig,így magára főzött-sütött,és szerencsére elég sokat megtanult tőle Kishugom.És az is csoda volt,hogy mamám szavai ellenére,úgy is kellett egy normálisabb fiúnak Kishugom,hogy a gyerek tudta hogy Kishugom nem valami járatos a konyhában.Szóval szerencsésnek kell lenned,nem mindent negatívan felfogni,és előbb-utóbb valamilyen úton-módon majd csak összejön neked is,hogy megfogsz tudni tanulni,lehet mesteri módon ételt készíteni.Sok szerencsét kívánok neked,és soha ne add fel,ha nagyon akarod eltudod érni hogy önállóan is megállod a helyedet majd a konyhában.

#13: Én pont így vagyok a szereléssel apám káromkodása miatt.

Nálunk is az volt mint a 13-nál, anyám vergődött hogy minden tiszta retek, mindent neki kell csinálni, de ha kitakarítottam akkor képes volt újracsinálni mert neki nem jó az ahogy én csináltam. A végeredmény ugyanaz volt csak olyasmik nem tetszettek neki, hogy pl. én több dolgot csinálok bal kézzel és hogy az akkor biztos nem jó, egyszer odaállított palacsintát sütni és kiborította amikor meglátta hogy a jobb kezemben van a serpenyő és ballal teszem bele a tésztát. De ha tiszta a konyha akkor nem mindegy hogy melyik kezemmel mosogattam / fogtam a felmosót / kavartam az ételt? Ha nem csináltam meg, akkor meg az volt a baja. Én is utáltam a házimunkát emiatt.

Feszkót akar,ha nem ez majd a szád állásba köt bele,ezeknek mindngyiknek egy a baja nincs rendben a pár kapcsolatuk nemi életük,nincs életük,stb,és a gyerekre lökik a saját nyomorukat..