Normális, hogy anya házicsicskának használ?

Én ilyenkor régen engedetlenkedtem. Tőlem is elvettek mindent, és baromi rossz volt, de kibírtam és onnantól kicsit másként kezeltek. Nem tudom, nálam bejött.

Illetve ha nem félsz, hogy lesz komolyabb következménye (pl verés) akkor kérj meg egy tanárt esetleg, hogy beszéljen a fejükkel (ha van olyan, akiben bízol).

Ha munkára akarnak sulykolni, mond, hogy tanulnod kell és tanulj helyette. A tesóiddal nem tudom milyen viszonyban vagy, de én anno látványosan összevesztem vele. Olyankor fix, hogy nem segítek a leckében stb.

Én is azt tudom javasolni, hogy vívd meg a szabadságharcodat. Nyilván most a vírus miatt nem ez a megfelelő időpont a barátaiddal vagy a barátoddal csavarogni. Ettől elvonatkoztatva addig fognak így bánni veled, ameddig hagyod. A házimunka rád eső részét csináld meg, a többit nem. A tesódnak akkor segíts a házi feladatban (segíteni nem azt jelenti, hogy helyette megcsinálod), ha a saját tanulni valóddal már rendben vagy. Ha (most vírustól elvonatkoztatva) azért nem engednek el a barátoddal, mert főznöd kell (miközben főzni máskor is lehetne, vagy anyukád is megtehetné, ha otthon van), akkor egyszerűen menj el. Igen, lesz cirkusz. El fognak tőled venni pár dolgot, vérmérséklettől függően akár a rendőrökkel is hazavitethetnek, és a két szülőd össze fog zárni ellened, de kitartónak kell lenned. Hosszú távon ez az egyetlen módja, hogy a helyzeteden javíts. Ha 18 leszel, ezek a dolgok akkor sem változnak meg maguktól, mert a szülőknek ez baromi kényelmes. Ha nincs benne a személyiségükben a másik ember (legyen ő akár gyerek) egészséges határainak tisztelete, akkor ezeket a határokat erővel kell megvédeni. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy csavarogj és tegyél magasról a házimunkára / családi közteherviselésre. Azt jelenti, hogy a saját részedet vedd ki a közös terhekből, és ne viseld a másét is.

Vén fejjel azt mondom neked, ne járj úgy, mint én. Én voltam a "jó kislány" mintapéldája, aki minden sz.rt lenyelt a szüleitől, hagyta magát irányítani, nem lázadozott. Hagytam, hogy belebarmoljanak a pályaválasztásomba, és még elvileg felnőttként is féltem a konfliktusoktól, mert "jaj mi lesz, ha magamra haragítok valakit". Bár én is megvívtam volna a szabadságharcomat, amikor annyi idős voltam, mint te. Nem pedig sokkal-sokkal később, amikor az ember ül az élete romjain és csak pislog.

Kérdező, remélem, hogy ezzel nem bántalak meg, de a te szüleid pont olyan emberek, akikre egy virágot nem bíznék, nemhogy 3 gyereket. És ezeknek van joguk szaporodni, míg másoknak nehezítik az örökbefogadás lehetőségeit...

Itt mindenki jószándékkal ír tanácsot, de már most megmondom, hogy egyik sem fog beválni;

-írjatok beosztást: persze, majd a két kretén testvéred tapsikolni fog örömében, hogy mikor viheti ki a szemetet... úgyis az lesz belőle, hogy hiába van kiszabva a feladat, te nem csináltad meg.

-írd le levélben a bajodat: a vége úgyis az lesz, hogy egy hálátlan gecí vagy, és mások boldogan helyet cserélnének veled, bármikor, úgyhogy te csak ne sírjál.

Tudod, a szakirodalom már régóta ismeri a mérgező szülő fogalmát. Na, a te szüleidre ráillik. Nem fogsz tudni velük mit kezdeni, csak akkor, hogyha kiiktatod az életedből őket. Lévén 16 éves vagy, erre több szempontból is korlátoltak a lehetőségeid. A legjobb megoldás az lesz, hogy leérettségizel, és az ország másik felében jelentkezel egyetemre, akkor biztosan kapsz kolit, és nem kell velük élned, ráadásul pont megfelelő távolságban lesznek tőled. A két kis idióta meg majd megtanul egyedül tanulni.