Már nem tudom mit tehetnék...?

Sziasztok,

Előre is köszönöm bárkinek, aki végigolvassa és segít. Egy 19 éves lány vagyok és az a helyzet, hogy egyre pokolibb itthon a helyzetem a szüleimmel. Apám sokszor erőszakos, felkapja kb semmiségekre a vizet, nem egyszer húzta fel még régebben az öklét felettem, ha felidegesítettem (nem ütött meg így, mert anyám kiabált vele, hogy engedjen el), rángatott végig a folyosón vagy pofozott meg még kiskoromban. Az a baj, hogy anyum is elítéli ezt a formáját neki, de nagyobb dolgot nem tesz ellene, ha összeszólalkozunk, sokszor még ilyenkor is őt védi és az én hibámra koncentrál. Igazából most történt velem egy helyzet ugyanúgy, 4kor kelnem kell, de eddig házit írtam, és felkelt (ilyenkor mindig van bennem egy ijedtség, hogy mit fog mondani, mert általában ordibál, nem érdeklik a szomszédok). Benyitott a szobámba és kicsapta egyből a parádét, hogy még ilyenkor fent vagyok és beleütött egy jó nagyot az ajtómba. Én később ugyanúgy elkezdtem vele kiabálni, én is sokszor hibás vagyok, csak úgy érzem rengetegszer lekezel, anyukámra pedig nem számíthatok sokszor, mert annyira nem áll ki mellettem, mint kéne. Ezután apám azt mondta nekem, hogy örüljek neki, hogy nem belém baszott, hanem az ajtóba. És ez mind azért, mert eokáig voltam fent.

Rendszeresen veszekedek velük, mert ki merem nyilvánítani itthon a véleményem, és mindig el vagyok csitítva, hogy majd akkor magyarázzak, ha lesz keresetem. Sose fogadtak el itthon teljes személynek, mindig is voltak ilyen lenézések és lebecsülések itthon (pl most is azt hallottam be nemrég a szobámba, mert beszélgettek egymással, hogy valamit nagyon elbasztak velem kapcsolatban). Nem értem mit tehettem, amit ennyire elítélnek, nem tanulok rosszul (négyes tanuló vagyok), most tettem le egy sikeres b2 nyelvvizsgát, nem drogozok, nem iszok, nagyon el se járok itthonról, maximum a gépemen játszok és a telefonom nyomkodom sokszor.

Ami meg teljesen földbe tud tiporni, hogy állandóan ezt kapom meg apámtól sokszor viták végén, hogy költözzek el barátomhoz, húzzak el itthonról, járjak ott középiskolába, ott úgy is jobb nekem, pedig sosem hangoztatom ezt. Én se vagyok egy szent, de nem értem mivel lehet kiváltani ezt apámból, állandóan hibásnak erzem magam, az önbecsülésem sokszor porig alázva, élni sincs sokszor kedvem.

De nem tudom mit tehetnék.. apámmal már egy életre el van vágva a kapcsolatom, de olyankor meg vannak jó pillanatai, és általában viszont, ha valamire kell pénz, azt megadják vagy megveszik. Csak érzelmi kötődést nem kapok sokszor, nincsenek meghallgatva a sulis problémáim vagy hogy nehéz, azt mondják a középiskola egyszerű, pedig én még egy olyan gimnáziumba is járok, ami híresen nehéz.

Nem tudom, fogalmam sincs, szerintetek mit tehetnék? Nem tudom mit ronthatok el állandóan. Annyiszor magamba tudok miattuk fordulni és úgy érzem, semmire se vagyok jó.