Jogosan haragszanak rám a szüleim, amiért inkább a barátommal vagyok, mint itthon?
23 éves vagyok, 3 hónapja lett életemben először barátom (évek óta ismertük egymást előtte, szóval egyáltalán nem idegen volt). Azóta majdnem minden nap találkoztunk, nagyjából együtt élünk. 1-2 hetente járok haza, általában hétvégente, hét közben is naponta-kétnaponta beszélek anyámmal telefonon, az itthon elő testvéreimmel pedig üzenetben folyamatosan tartom a kapcsolatot, szóval egyáltalán nem sz#rok a fejükre.
Nem itthon laktam eddig sem, hanem egy másik városban egyetem miatt, nagyjából ugyanilyen sűrűn jártam haza akkor is (de volt, hogy ritkábban, ha sokat kellett tanulni). Akkor is ugyanilyen rendszerességgel beszéltem a családommal. Mióta bezárták az egyetemet, tulajdonképpen annyi változott, hogy nem ott vagyok minden nap, hanem a barátomnál tanulunk vagy csináljuk a dolgainkat.
Mikor hazajövök, mindig kapom a szemrehányásokat, hogy "nem lesz ez már sok?", "nincs még elegetek egymásból?". Nem a barátommal van problémájuk, találkoztak már vele és kedvelték, úgy érzem, hogy simán csak azzal van bajuk, hogy kapcsolatban vagyok.
Persze, NEKED nem probléma a pénz, de hogyha szülő lennék, így biztosan nem fizetném a gyerekem rezsijét, hiába telne rá.
Te nem érzed, ez milyen gáz? A pasidnál laksz, nincs suli, de nem is dolgozol, hanem elvárod, hogy a szüleitek pénzeljék a hesszelésedet meg a kajátokat.
Ha elég felnőtt vagy a barátodnál lakni, akkor legyél elég felnőtt melózni is, hogy megkeresd a rávalót - és a srácra ugyanez vonatkozik.
A szüleidnek ugyanis EZ nem tetszik, hogy semmit nem csináltok a barátoddal együtt, csak anyukáék pénzén élősködtök - mert ez az.
Mit nem lehet érteni abban, hogy itthon is pénzbe kerülnék a szüleimnek? Mi az, hogy "nincs suli", semmit nem csinálunk? Online oktatás van, vizsgaidőszak.
Nem minden szülő csak a világra sz#rta a gyerekét, van olyan is, aki felmérte előtte a körülményeit és akkor vállalt gyereket, amikor már minden szükségletet biztosítani tudott neki anyagilag (is). Az én szüleimnek ebbe beletartozott az is, hogy támogatnak, ameddig tanulok. Nem én követelőztem, hogy tartsanak el, hanem teljesen természetes volt számukra, hogy nem kib##sznak érettségi után, amikor már törvényileg kötelezettek arra, hogy foglalkozzanak velem. Sajnálom, ha a ti szüleitek nem ilyenek voltak, ha pedig nektek vannak terhetekre a gyerekeitek, akkor őket sajnálom.
A szüleimtől fixen x összeget kapok havonta, ezt arra költöm, amire épp szükséges. A megélhetésemet szoktam belőle állni, egyéb "extrákat" a saját pénzemből fizetek. Ezt az összeget akkor is megkapom, amikor egyedülállóként lakom az egyetemi városomban, akkor is, amikor itthon vagyok és most is, hogy a barátomnál vagyok. Rám van bízva, hogy mire költöm, a szüleim nem szóltak bele soha. Nyilván mint írtam, felelősségteljesen költök továbbra is, kevesebb pénzből jövünk ki, mint egyébként.
Nem lehet, hogy csak attól tartanak, hogy még a kapcsolat elején jártok, de folyton együtt vagytok és emiatt megunjátok egymást, kiég a kapcsolat?
Egyébként nem hiszem, hogy ez baj lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!