Hogy tudnék könnyíteni? Elindulni saját életét élni így?

Hello,

Én már felnőttem, de ennek ellenére a gyermekkori sérelmek erősen nyomot hagytak. Gyűlölöm a családom, a szüleim. Bánt, hogy így érzek, de sajnos akármit teszek ezt érzem.

Hol kezdjem?

Anya: megkülönböztető nevelésben részesített. Itt a fiú az érték, a lány nem. Nem egy ember beszélt el anyámmal, hogy ez már durva, amennyire látványosan különbséget tesz, de nyilván számára nem volt a különbség érzékelhető. Példa : míg tanultunk tesómat ruházta, zsebpénzt kapott, számítógépet, motort. Én évi egyszer kaptam ruhát, a többit mástól örököltem. Azt mondta nincs pénze rám. Meg értettem.. De hogy ezután két nappal a tesómnak 30 ezerért bevásárolt ruhát az fáj azóta is.. Én akkor csak egy nadrágot akartam, mert kiszakadt az az egy is, amibe tudtam suliba járni.

Akkor karácsonyra én kaptam pl egy olcsó képregény könyvet, tesóm : elektronikai kütyüt.

Amint dolgozni kezdtem elvette a keresetem mondván itt élek. Adjak le. Na utólag kiderült, hogy a tesóm jogosítványához kellett az én keresetem meg a külön óráira.. Én meg magamnak finansziroztam mindent a meg maradt pénzéből, amit éppen nem vett el..azért jó fej volt, mert annyit hagyott, hogy betudjak járni egyetemre meg néha tudjak venni ezt, azt..

XD

Nagyszülők is sajnos rosszuk bántak velem, velünk. Ők a tesomat se kimélték, de ő idegileg jobban bírta. Gondolom mert anyu meg kárpótolta mindenben.

Jelenleg szintén szar helyzetbe vagyok. Én tartom el az egyik még élt beteg!!! nagyszülőm, mert anyám nem költ ilyenre, nem ér rá (nyilván idéző jelben) foglalkozni a családjaval. Nagyon beteg az illető, én idegileg már tönkre mentem. Rosszul bánik velem a betegség miatt...az egész fiatalságom így tellik el? Gyámság alá nem sikerült helyezni, nem is tudom merre induljak el.. Vagy hogy kell. Most hallottam először róla a napokba. Otthonba rengeteg a váró listás. Mindenhol 100 feletti.

Szeretnék már saját életét, családot, de elindulni se tudok, mert sok pénzem rá megy az ápolásra. Mellette nem tudok normálisan 8 órát dolgozni.. Ápolót nem tudok fizetni.

Ja a végére.. Tesóm azóta 28 éves, anyuval él, milliomos. Máig nem ad haza semmit. Anyu tankolja a kocsiját is. Igen..irigyelem.azt is, akinek nincs nehéz élete...

Na most hogy kezdjek igy saját életet?? Pénzem nincs itt hagyni mindent... Kire hagyom akkor az öreget?

Már annyit agyalok ezen, úgy érzem belebolondulok. Pszichésen kivagyok, depressziós lettem és pánik beteg. Nem tudok párkapcsolatot kialakitani se, mert mikor, hol, hogyan? Pedig vágyom arra is nagyon.

Köszönöm a normális válaszokat!

A kamuzo gépek és gyerekek inkább kíméljenek..köszönöm...tegye össze a két kezét, ha másnak könnyebb.

30/N