Van olyan tisztességes, legális munka, amiért szülőként haragudnál a gyermekedre, ha azt választaná?

Ha tisztességes, becsületes munkája van, legyen az takarító, hullaszállító stb akkor bármit választ támogatom benne. Ezeket a munkaköröket sem szabad lenézni, hiszen becsületes dolgozók ők is.

Egyébként felnőtt 28 éves lányom van. 17 évesen elment dolgozni egy ridában takaritott. Büszke voltam rá, hiszen elment dolgozni, hogy pénze legyen. (adtunk mi is pénzt,de nem akarta, hogy mindig mi pénzeljük) 22 évesen konyhai kisegítőként dolgozott egyetem mellett. De dolgozott pizzafutárként is. Jelenleg állatorvosi assszisztensként dolgozik. Minden munkájára büszke voltam, és vagyok ma is.

En zenesz szeretnek lenni (klasszikus zenesz nagyzenekarban), de ugyanolyan helyzetben vagyok, mint te, hogy egyke vagyok, kesoi gyerek, helyettem akarnak donteni stb. Anyum raadasul jogasz, ugyhogy azt is hallgathatom, hogy o milyen messzirol indult es most nezzem meg hol van. Egy ideig elhittem, hogy ha zenesz leszek, akkor senki leszek, de rajottem, hogy nem biztos, hogy engem nem a millios fizetes fog boldogga tenni, hiszen nem egy zeneszt ismerek, aki nem keres olyan sokat, de eleg arra, hogy eltartsa a csaladjat es boldog. En azota kitartok a celom mellett, es remelem, hogy tiz ev mulva mar valora valik.

Ha meg nem tudod, hogy mit csinalj, akkor nezz egy kicsit magadba, hogy mit szeretsz, miben vagy jo stb. Es ha megtalalod, akkor tarts ki mellette barmi aron.

Sok sikert!

Egy sorstarsad.

Szerintem ne aggódd túl ezt, hogy egész életedben valami oylat kell csinálnod...

Én mindig imádtam rajzolni, sosem voltam A legjobb, de a legjobbak között voltam. Grafikusnak tanultam, de annak ellenére, hogy imádok rajzolni, festeni, stb. nem akartam grafikusként dolgozni. Mert nem akármit csinálsz úgy, hanem max valami hasonlót. Én fogtam és elment külföldre szerencsét próbálni. Kalandozgattam, sokat költöztem, majd az egyik külföldi utamat elkezdtem lejegyezni, mert annyian kérdeztek róla...És rájöttem, hogy az események leírása akkora örömöt okoz nekem, mint semmi. Már kiskoromban is sok fantáziavilágot teremtettem magamnak fejben, meg írtam is novellákat, sőt, regényt is gyerekként (a minősége persze nem volt jó), de mégse gondoltam sose egy percig se, hogy nekem ezzel foglalkoznom kéne. Ez csak ilyen szar kis hobbi volt, amit szinte senkinek nem mondtam el.

Szóval így huszonévesen jöttem rá, hogy mi az, amit tényleg csinálni akarok, dolgozok érte, és úgy néz ki, mást is érdekel az, amit a magam szórakoztatására találta ki két évtizeden át... :)

Szóval ne aggódj! Csak indulj el valamerre, amerre szeretnél. Olyan nem lesz, hogy ne tudj az életed tapasztalataiból valamit hasznosítani!