"Jó lenne ha te is összeszednéd magad és keresnél(találnál)magad mellé valakit (akivel összeházasodnál)", "Jöhetne nekünk is az unoka-benne vagy már a korban"! Itt pontosan mire gondoltok szülők(50-65eves korosztályból várok válaszokat )?

Mindenki, aki ilyeneket mond, elmegyógyászati kezelésre szorul, mert nem képes a reális és értelmes gondolkodásra.

Hogy pontosan mire gondolnak a szülők? Arra gondolnak, hogy nehogy már neked (a gyereküknek) jobb legyen, mint nekik, szívjad csak meg te is. :D Egy gyerek felnevelése full szívás, aki mást állít, hazudik.

Egyetértek a nyolcas válaszolóval, illetve akik kifejtették a kádári kisemberek (mai 50/70-es nagyszülő korú emberek) életfelfogását és fel nem fogását az aktuális társadalmi berendezkedésnek. Ugyanakkor nem gondolom, hogy milliomosnak kellene hozzá lenni, hogy 30-as férfiként fel tudj mutatni egy viszonylag működő párkapcsolatot és egy saját lakást. (Ha hitelre vett, ha albérlet, akkor is!)

Szerintem a szüleid kerekperec arra gondoltak, hogy már jó lenne egy kis szabadság nekik, amennyiben náluk élsz, illetve neked is valamennyi önállóság. Normális idős embernek nem az az álma, hogy öregségére a 30-as fiát istápolja otthon.

#15 az 50es korú emberek fiatal fentőttként élték át a rendszerváltást (tudom, anyámék huszonpár évesek voltak akkor), ők szerintem jobban értik, min megyünk most keresztül mi, fiatal felnőttek. a kérdező szülei inkább a 70es éveikhez lehetnek közelebb

Nem a kérdezőt akarom védeni, de tény, hogy régen el tudtál helyezkedni nyelvtudás, végzettség nélkül is, illetve ha nem vagy jó szakember. Egyik nagymamám varrónő volt 20, illetve “szakács” plusz 20 évig. Egy foltozást nem tud megcsinálni, vagy egy értékelhető levest megfőzni, de kárhoztatja a diplomás fiatalokat, hogy miért nem mennek el zombi munkára a legközelebbi gyárba... Azért szerintem nekik más a felfogásuk a helyesnek vélt életről. Sokan nem veszik figyelembe, hogy manapság már számít a szakmai referencia, a végzettség, tapasztalat, hogy szereted-e a munkád és hogy olyan családod legyen, ahol apa nemcsak a 8 órás kőműves műszak és a maszekolás között látja a gyerekeit néhány percre.