Tényleg igaz, hogy a nagyszülők általában jobban szeretik a lányuk gyerekét, mint a fiukét?

Általában az anya nevelési elvei érvényesülnek egy családban. Ezek az elvek pedig lehet, hogy nem megszokottak/idegenek a férj szülei számára.

A lánygyerek meg azt viszi tovább, amit otthon ő is látott, ahogy felnőtt. Már, ha normális volt a család. Ezért érzik közelebb magukhoz.

Ez érdekelte az evolúciós szemléletű biológusokat és viselkedéskutatókat is.

Elvileg az az oka ennek a jelenségnek, hogy a nőnek a gyermeke biztosan a sajátja, mert ugyebár ő hordja ki. A férfi esetében azonban van valamennyi esély arra, hogy a felesége által kihordott gyermek nem az övé. Az evolúciós szemléletnek pedig az a lényege, hogy az egyedek a saját génállományuk fenntartására, támogatására törekszenek, ezért több energiát, erőforrást fektetnek abba a fiatal egyedbe, aki kérdés nélkül valóban a saját utódjuk.

Ezek természetesen nem tudatos folyamatok, de olyan jól ki van találva a biológiánk, hogy felülírja a józan eszünket és a normáinkat. Egyébként minél jobban hordozza az utód (az unoka) a családi vonásokat, annál valószínűbb, hogy támogatást kap a családtól (nagyszülőktől), függetlenül attól, hogy a fiú- vagy a lánygyermek leszármazottja.

Ha az ember elfogadja az evolúciós szemléletet, akkor ez egy jó magyarázat lehet. Leda Cosmides és John Tooby publikációit javaslom azoknak, akik érdeklődnek e téma iránt.

Igaza van a 6-os válaszolónak. Azt szeretik jobban, akivel közelebbi a kapcsolat. De mivel valamiért a legtöbb idős embernek a felnőtt lányával közvetlenebb a viszonya, mint a felnőtt fiával, a lánya gyerekeit is közelebb érzi magához. Fordítva is így van, az esetek nagy részében a gyerekek jobban ragaszkodnak az anyai nagyszülőkhöz, mint az apaiakhoz.

De ez nem törvényszerű. Öcsém feleségének a szülei például valamiért egyáltalán nem érdeklődnek az unokáik felől, közel egy éve nem is látták őket, így az öcséméknél a mi szüleink az "első számú" nagyszülők, és nem hiszem, hogy bármi különbséget tennének az én gyerekeim és az unokahúgaim között. Sőt, őket talán még jobban is szeretik egy kicsit, mert még kicsik és cukik, az enyémek meg már kamaszodnak, de ez ilyen, ezen nem fogok fennakadni. :)