Miért nem támogatják, hogy legyen barátom?

Anya mondta, anyának meséltem a barátnőmről, aki megismerkedett valakivel és erre jött anya válasza hogy hát reméli nekem nincs senkim és hogy elvagyunk mi így, nem kell ide pasi

Én is ezt gondolom mint az első, ezen lehetne valahogy javítani? Mert nem akarom hogy az legyen, hogy ha lesz valakim esetleg akkor rosszba legyenek, az mindenkinek kellemetlen

Tudom, hogy könnyen bele lehet esni hibákba, de annyira nem vagyok eszetlen hogy egy nem normális pasival jöjjek össze. Az, hogy ne zárkozzak el az nehéz, ugyanis ha elzárnak akkor én hiába nyitnék. Én nem szeretem a hazugságokat, sokszor megkaptam, hogy 18 éves koromig sehova (szinte, nyilván nem ennyire szigorúan, csak a pasi ügyekbe szigorú), de hogy ezzel nekem az a megérzésem, hogy a családi kapcsolatokat roncsolják, ugyanis azt éreztetik, hogy nem támogatnak, így ezt a támogatást máshol fogom keresni (ami nyilván megérik majd egy komoly párkapcsolatban), ezáltal nem én lököm el magam tőlük, hanem saját maguktól veszik el azt, hogy kötődjek jobban hozzájuk.... Lehet kaotikusnak tűnik ahogy leírom, de én szeretném a későbbiekben hogy jó kapcsolatot legyen a családommal és a párommal is és persze közöttük is.

Meg sokszor mondja anya, hogy hát ő is 15-6 évesen jött össze apuval (8,5 évvel idősebb), de neki se engedték a dolgokat...szerintem akkor át kellene éreznie, hogy neki is rossz volt hogy nem engedték, így ő máshogy csinálja