Szerintetek jó azt hazudni, hogy albérletben lakom miközben a szüleim vették a lakást?

Kevés olyan ember van, aki őszintén tud örülni a másik sikerének, akár családon belül is. Abból annál több van, aki egyenesen meggyűlöl emiatt és áskálódni kezd.

Én nem mondtam el senkinek, hogy a házam örökségből van. Ha szóba kerül a téma, akkor nagy jajongva elmondom, hogy engem is súlyos hitelterhek nyomnak még 25 évig. Ilyenkor mindig látom az arcokon az ál-sajnálatot és a megkönnyebbülést, hogy szerencsére nekem is szar.

Idegenek nyugodtan maradjanak meg ebben a tudatban.

Szerintem sem kell hazudni, de megértem, hogy ezt lépted, véletlen se javítsd ki magad előttük.

Én letudtam volna annyival, hogy arra lakom, aztán hogy a híd alatt, vagy az anyámmal, döntsék el ők.

Kit érdekel mit mondanak? Meg mi közük hozzá merre mész haza?

Amúgy meg jobban jársz ha nem sok mindent mondasz. Csak olyat mondj el, amit nem baj ha mindenki tud! Mert 100%, hogy megbeszélik. Ritka az olyan kolléga akivel baráti szintre lehet emelkedni és bizalmas. Nekem volt olyan, egymásnak sok privát dolgot elmondtunk, csak sajnos felmondott. Azóta megint senkinek nem mesélek.

Én is gyárban dolgozom, a férjem máshol jobb fizetéssel. Mi a férjemmel magunknak spóroltuk össze a pénzt ketten a lakásra a nulláról, de a gyárban túl sok az olyan akinek semmi sem jó és nagyon irigyek.

Engem mindig azért cseszegettek egy időben, mert nem jártam túlórázni. Megkaptam, hogy "mi az, nem kell a pénz"? Vagy, hogy nálunk nincs rezsi? Stb. Mondtam nekik, hogy nekem van pénzem! Máskor meg azt mondtam, nekem jól keres az ember, nem kell elcseszni a szombatunkat azért a 10 ezer forintért... Hagy egyék a kefét!

Én inkább megint összehúztam a nadrágszíjat ha annyira rossz lett volna a helyzet, minthogy 6 napot legyek ott. De azért nem volt, mert egy időben összevolt húzva az elején. Semmi felesleges költés. Ha egyedülálló az ember, lehet bevállalja többször, de a mi helyzetünkben nem volt muszáj, hogy örökké ott legyek mint ők hogy remegtek a túlóráré. Megjegyzem nem volt olyan nagy szükségük nekik sem ahogy előadták.

Bent a gyárban úgysem tudsz megfelelni és ne is akarjál.

Én rám azt mondták 5 éve, hogy milyen csendes szótlan vagyok. Manapság meg azt kapom, hogy nagy a pofám és hogy visszapofázok. Ha hülyének néznek, nyilván nem hagyom magam. Csak van akinek nem tetszik hogy gondolkodunk. Úgyhogy ennyit erről.

Bírom, amikor azt tanácsolják, hogy szard le a másikat és a véleményét, aztán rögtön a második mondatukkal ütik az előzőt.

Nem kell a handabanda. Az ember nagyon is figyel a másik emberre és számít a közösség véleménye.

Ahol rossz a közösség és utálják az embert, ott rossz dolgozni is.

Na ezért kellenek ezek a hazugságok. A simulékonyság egy munkahelyen nem hátrány.

Mi köze ahhoz BÁRKINEK, hogy te milyen lakásban laksz...????

Teljesen fölösleges a hazudozás.

Bárkit, aki emiatt máshogy ítél meg téged, nyugodtan lehúzhatod a klotyóban. :-DDD