Sok szülő miért igyekszik letörni a gyermekei "szárnyait"?

Pontosan ismerem ezt. Az én szüleimben az a fura, hogy látszólag mindent megadtak, ami ahhoz kell, hogy boldoguljak, de mégis mindig azt éreztem, hogy igazából nem hisznek azokban a dolgokban, amik engem érdekeltek. Állandóan azt hallottam, hogy "jó, majd meglátjuk, lesz-e belőle pénzed" "abból, hogy lehet megélni?" és hasonlók. Illetve, még ez se teljesen igaz. Nem manipuláltak direktben, csak egy folyamatos kétkedést éreztem a részükről, hogy az a tuti, amit ők csinálnak. Úgy, hogy ők közben nagyon sikeres emberek. Nehéz volt őket megcáfolni. Én meg mindig is el szerettem volna érni azt az anyagi biztonságot, ami nekik megvan, mert ebben nevelkedtem, és mindig hallottam a rémtörténeteiket arról, hogy más családoknak milyen rossz, meg azt is láttam egyébként, hogy ők honnan kezdték.

Az eredmény meg az lett (nem tudom, hogy ezért-e, de gyanítom, hogy igen), hogy semmit nem tudtam komolyan venni, ami elkezdett értékelni, beköltözött a fejembe az ő pénz- és elismerésközpontú leértékelő attitűdjük. Épp ezért nagyon irigyed vagyok, amiért azt írod, hogy jó munkád van és rendezett körülményeid, mert ezek szerint te vagy az, aki ebből a jót tudta kihozni, én meg a rosszat. Harminc felé közelítek lassan, papíron van mindenem, gyakorlatilag meg azt érzem, hogy egy nulla vagyok, aki mindig csak mások elvárásainak ért, és vérzik a szívem, amikor a haverjaim mondják, hogy ők mennyire szeretik a munkájukat.

10#

Még a csúnya nőket is szereti valaki, a legtöbbjenek van párja. Szóval nem vagom ezt a dumat toled, hugy “uhh jajj hiu abrand azt gondolni hogy van legalabb egy rendes ferfi a földön”. Megnyugtatlak, a nagy reszuk az, masik resze meg pöcs. Es akkor mi van? Majd pofara esik 1x 2x 3x, aztan egyszer csak megtalalja a tokeletest. Nem mindenki marad elso szerelmevel egyutt, van aki 10-20 ferfival lefekszik mire ferjhez megy.

Te meg mindig alomvilagban elsz.