Mennyire normális, hogy még most sem tettem túl magam édesapám halálán?

Igen, idővel enyhülni fog.

Később már nem fog ennyire fájni.Tudsz majd szeretettel és hálával gondolni rá úgy is, hogy közben nem tör rád a sírás.Egy év nélküle hosszú.

Ahhoz kevés idő, hogy a gyász érzése elmúljon.Ne érezd, hogy ez nem normális.Ez természetes

Nekem 2017-ben halt meg édesapám de a mai napig vannak zenék, amiket ha meghallok, elfog a sírás. Mai napig nem szeretek beszélni róla. Mai napig nem tudok régi családi dvd-ket nézni, amiken ő is rajta van. Rengeteget gondolok rá. Ha egyetlen kívánságom lehetne egész életemben, akkor is azt kívánnám, hogy bárcsak több eszem lett volna és több időt töltök vele, amíg még élt. Bárcsak elköszönhettem volna tőle, bárcsak elmondhattam volna neki, hogy mennyire nagyon szeretem őt, annak ellenére, hogy ilyen távolságtartó vagyok vele.

Egy dologra megtanított a halála, azóta nem válok el senkivel rossz viszonyban. Nem tartok haragot. Soha nem tudhatod, hogy mikor van az utolsó napja annak, hogy látsz valakit. Édesapám is szívhrohamban halt meg, mindenféle előjel nélkül. Ez kikészíti az embert utólag is... :(

22N

Az energiamegmaradás törvénye alapján, az energia nem vészel, csak átalakul.

Hogy most apád fizikai teste elhasználodott olyannyira, amiben már nem tudott tovább létezni, nem jelenti azt, hogy ő maga megszűnt volna létezni.Ha van egy már rongyos, ezer helyen lyukas pulóvered ami már nem melegít, elég nagy kérés lenne a gyerekedtől, hogy hordd tovább, mert ő úgy szokta meg.🙂

Az én apám 9 éves koromban halt meg, fiúgyermekként pedig pont rá lett volna a legnagyobb szükségem.Több érdekes megtapasztalásom volt vele azóta.

Másik hasznos felismerés, hogy amíg a hiányára fókuszálsz és attól szenvedsz, addig nem az apádat szereted, csak a saját komfortérzeteddel vagy elfoglalva.Szeretheted tovább ugyanúgy mint régen, és ez egy gyógyító szeretet lesz.

A valós probléma itt a mi társadalmunk súlyosan visszamaradott hozzá állása a halál témaköréhez.Keleten van olyan népcsoport, akiknél a halál fehérbe öltözős örömünnep, mert az elhunynak már nem kell itt kínlódni az anya-g-ban, felszabadul.Ettől függetlenül a kapcsolat vele nem szűnik meg.

Figyeld a magyar nyelvet:

Anya, anyag, anya-g, világra-jött.A világra jövéshez az anyagot az anya szolgáltatja, kihordja a gyereket, aki valahonnan érkezik.

Érdemes lenne kicsit tájékozódni.Jelenleg kB 5000 olyan utánanyomozott, dokumentált reinkarnációs eset van, ami izzó felkiáltójelként csapkodja az akadémia ajtaját, hogy márpedig az érzékelhető spektrumon kívül van a létezés jelentősebb hányada.Ha csak a fejedre tennél egy új, nem tudom hányadik generációs katonai ejjellato szemüveget, lehet nem aludnal rendesen utána, mert olyan dolgokat látnál amire egyszerűen nem vagy felkészülve, mégis ott van körülötted egyfolytában.

Visszaterve az átlagparaszt halálhoz való hozzáállásához, jól látható, hogy egyáltalán nem vagyunk rá felkészítve, valami óriási szörnyűségként kezeljük, pedig nem az, csak a természetes folyamatok egyik része.

Egész életemben azt a példát láttam magam előtt családi oldalról, hogy ha valaki meghal, akkor ríbakolni kell hónapokig, mert ha nem, akkor veled van a baj.Miért is?Márpedig az ember teste halandó...a Lélekmátrix más téma.

Apád nem szűnt meg létezni, és bármikor kapcsolódhatsz hozzá.