Hogy bírod apádat, aki alkoholista és megkeseriti az életed?

Megértelek. Én is lány vagyok és az apám alkoholista volt. Volt hogy hónapokig nem ivott de ha elkezdte akkor ami ki fért a csövön. Mi se tudtunk először elmenni. Késöbb tudtuk otthagyni. De ő már elérte azt a szintet h összevissza szarta magát esett kellt össze törte magát. Büdös volt nagyon. A szobájába burogatott mindent. Az ágy szétrohadt a széklettől. Mindent összetört semmire nem figyelt. Ugy halt meg hogy kihányta a máját. Vért okádott.

Én nem láttam hála istennek. Akkor már nem latkunk ott. De borzalmas volt és hiába könyörgött neki az ember h menjen el rehabra az istennek nem akart. Pedig az orvos is mondta neki h ha ezt folytatja akkor baj lesz. Józanul nem akart ő meg halni. Még mondta is a főnökének h nem iszik mert az orvos mondta neki hogy meg fog halni. Aztán tessék. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Az atya úr istenért nem lehetett vele kezdeni semmit. Kis korom óta vedelt. Pokol volt az életünk.

Nekem is alkoholista apa jutott. Sajnos a helyzet sose lett jobb. 18 évesen elkoltoztem, 21 éves koromban meghalt. 😒 Mindig annyira vágytam egy olyan józan és szerető apara, mint a szomszéd gyerekek apja.

Egy olyan férfihoz mentem feleségül, aki abszolút antialkoholista, így a lanyunknak olyan apja van, akiről én egész gyerekkoromban végig álmodtam magamnak.

Nincs más választás... Költözés, mert ez jobb sose lesz. Kitartás.

Azért ez nagyban anyukád felelőssége is, hogy ezt az állapotot tűri és a gyerekét is kiteszi ennek. A nem tudunk hova menni az jó kifogás, de le merem fogadni, hogy anyád két percig se foglalkozott még ezzel a témával, hogy valami megoldást találjon.

Nekem mindkét szülőm alkesz volt, szóval tudom, miről beszélsz.

Ahhoz már elég nagy vagy, hogy értesítsd a gyámügyet és kérvényezd az elhelyezésedet egy gyermekotthonba, bár nem tudom, hogy megy ez, de legalább magadon tudnál segíteni és lehet, hogy ettől anyád is észbe kapna. Én 13 éves korom körül nagyon örültem volna, ha ki emelnek a családból, csak nem volt merszem szólni senkinek. Ne hagyd, hogy tönkremenj lelkileg, mert felnőtt korodban ezt nagyon nehéz lesz majd helyrehozni.

Nem lehet bírni. 18 éves koromig folyamatosan gyomoridegben voltam. Már délután 2kor elkezdte mindig az ivást, alapból is agresszív ember volt, ha ivott akkor mégjobban. Napi szinten ment az ugatás.

Iszonyú igénytelen is volt. Tiszta gané volt minden.

18 évesen tudtunk elköltözni anyuval. Utána sokkal jobba lett a közérzetem. Idén halt meg, iszonyú szemetet hagyott maga után. Haragszok rá, hogy nem az a támogató apa volt akit szerettem volna.

30F