A felnőtt fiam szörnyen rendetlen, és megsértődik ha szóváteszem, mit tegyek?

Talán mondd el neki azt is a bocsánatkérés után, hogy elsősorban az egészsége miatt aggódsz. Aztán ha megnyugodtatok, tényleg lehet egy kompromisszumos megoldást keresni. (persze csakis kultúrált hangnemben és csak akkor, ha ő is benne van.) Amúgy nem kell erőltetni. Végső esetben találkozhattok máshol is, ahol mindketten jól érzitek magatokat.

Nehogy már ezen múljon a kapcsolatotok.

"A konyhában halomszámra áll a többhetes penészes mosatlan"

Nézd, annak akinek olyan oroszlán szeretete van, hogy ostor nélkül megy be az oroszlánok ketrecébe, és azok odaszaladva, dorombolva törleszkednek hozzá - annak hiába papolsz, hogy vigyázzon, mert az oroszlán egy roppant veszélyes vadállat. Annak ezt fölösleges elmondani. Ismételten elmondani már fárasztó. Sokadjára elmondani már az ember idegeit próbára tévő.

Na te ugyanezt csinálod, csak nem egy oroszlánkedvelővel, hanem a rendetlen fiaddal. Mert rendmániás vagy. De ő nem az.

Már elüldözted otthonról. Egyedül él egy albérletben, mert neked a rend mindenek felett.

Hagyd abba az ezirányú erőszakosságodat, mert már nehezen tolerálja, hogy nem hagyod békén rendügyben. Vedd tudomásul, hogyha a fejed tetejére állsz, akkor sem fog ezügyben megváltozni.

Hagyd meg rendetlennek. Persze ha a REND annyira fontos neked, hogy többet nyom a latban mint a fiad, akkor válaszd a rendet a fiad helyett. De ha tovább tolod a szentbeszédet, abbahagyja a kommunikációt veled. Elege van a rendmániádból!!!

26 éves nő vagyok, hasonló, mint a fiad. Az ágyam mellett tiszta és koszos fehérnemű, nadrágok, címkés ruhák. Karnyújtásnyira több napos koszos kávésbögre, chipses zacskó. Az íróaszalom káosz, van, hogy 2 nap után mosogatok el, addig áll a csapnál a tányér, pohár, evőeszköz. Elől vannak a sminktermékeim egy része és csomó minden, amit napi szinten használok. És még sorolhatnám... Viszont kosz nincs, ahogyan én sem vagyok koszos, igénytelen (csak a fenti dolgokban)

EÜ-ben dolgozom. A munkámban rendezett, precíz, összeszedett (és tiszta!) vagyok, 100%-ot várok el magamtól, ahogyan azoktól is, akikkel együtt dolgozom.

Ha jót akarsz magadnak békén hagyod fiadat,az ő élete ő lakása,mindenkinek mást jelent rend,ne szólj bele mert már most sem akar ezért beszélni veled.

Anyukám pont ilyen az elején ha átjött hozzánk csak kritizált mindent ,amivel csak azt érte el hogy megbántott, illetve nem jöhet át hozzánk inkább én megyek át hozzá,nála patika rend van,ha le esik valami már morgolodik hogy most takarítottam stb sőt egy időben amiért nem tudott mást csinálni mint mindenért kritizálni nem vetem fel telefont,kinyomtam vagy ha még is felvettem nem beszéltem neki semmiről.

"Konkrétan potenciális fertőzésveszély van abban a lakásban! A konyhában halomszámra áll a többhetes penészes mosatlan, és ha végigmegyek a konyhán tojáshéj ropog a talpam alatt. A szobában a is szét van dobálva minden, szennyes ruhától kezdve a pizzásdobozokon át, égeszen kenyérpiritóig"

És? Neked kell ott laknod? Biztos vagyok benne, ha őt zavarná, esetleg fertőzést kapna, akkor változtatna. Ha fontos vendéget várna (nem téged...), akkor elpakolna, kitakarítana. Majd ha nem lesz miből enni, elmossa az edényeket. Ha ellepik a csótányok, majd elgondolkodik az ok-okozaton. Továbbra sem értem, neked mit kell ezen pattognod! Ha nem tetszik, nem mész oda, és kész. MAjd találkoztok, ha ő meglátogat, de erre túl sűrűn ne számíts, ha olyasmi miatt ekézed, amihez semmi közöd.