A szüleim szét akarnak választani a barátnőmmel?

1 éve vagyunk együtt. Barátnőmnél vagyok mindig, otthon alig vagyok. Mikor otthon vagyok a barátnőmmel, akkor ott mindig kell valamit csinálni. De nem is az a baj, hogy kell mindig valamit csinálni, hanem az a baj, hogy mindig meg kell kérdezni, hogy mit kell segíteni. Volt pici konfliktus a barátnőm között és én köztem. Hiszek neki, hogy szeret engem, még minden, de otthon olyan dolgokat beszélnek nekem hogy nem akar engemet hogy elhagy, nem szeret. Akkor elbeszélgettem a barátnőmmel, hogy szeret e stb. Szeret még minden. Múltkor az anyám a barátnőmtől kérdezett dolgokat, hogy szeret-e, hogy ne játszon az érzéseimmel, hogy mondja el hogy mit akar. Anyám azt mondta hogy ő érzi hogy a barátnőm nem akar engemet, anyám azt mondja hogy mondja el minél hamarabb. Hogy nem ez az utolsó barátnőm sem az első. Ezen a barátnőm sírva fakadt amit mondott az anyám a barátnőmnek. Aztán én is azt gondolom, hogy már nem akar a barátnőm, nem szeret stb, jobb lenne szakítani, de szeretem őt és nem tudnám azt megtenni.

Az anyám a legelején azt gondolta, hogy cigány, mert hogy ott laknak ahol cigányok vannak, de laknak ott fehérek is. Tiszta fehér bőrűek. Igaz, hogy szegényebben laknak mint mi otthon, de ezen ne múljon.

Tegnap az anyám elkezdett a semmiből belém pattogni. Haza jövök, hogy ne üljek le a székre amiben munkában dolgoztam. Hogy vessem át. Mondom csütörtökön nem mondott semmit, nem zavarta őt. Hogy zavarta, csak nem akarta elmondani. Hogy kitudja milyen körülmények között lakik a barátnőm hogy nem is érdekli őt az, nem is akarja tudni. Ő azt gondolja hogy egy kunyhóban lakunk, mint a cigányok. Ahol rendetlenség van, bordel, piszok, kosz.

Miért beszél így az anyám? Állítólag kedveli a barátnőmet. De akkor mégis miért mond ilyeneket? Mondom tegnap a semmiből azt mondta, hogy ne üljek le. És csütörtökön egy szót se szólt, akkor őt nem zavarta.

Mit tegyünk? Mit tegyek? A barátnőm nem is akar nagyon nálunk lenni az anyám végett.