Férfiak mi kellett ahhoz hogy önállóan "elszakadjatok" a szülőktől?

Jujjujjujjujj! Az A Gypsy Rose történet nagyon kemény: [link]

[link]

A csaj 10 évet kapott, ami kicsit sok, a pasija 25-öt, ami - tekintve, hogy ő nem volt fizikailag veszélyben - kb. O.K., de tekintve ezt a Dee Dee Blanchard nevű mocskot - szintén kicsit sok.

Szóval van olyan helyzet, amikor a "szülő" hangsorral jelölt féreg halált érdemel, mert vámpírként szívja egy ember életét. Egy ilyen helyzetből az abuzált személy kétféleképpen szabadulhat:

1. a zaklató halála/valamely intézménybe kerülése (ágyhoz kötött beteg, börtön),

2. egy acélkezű és kissé kőszívű személy segítségével, aki segít megszakítani a kapcsolatot.

(Nem a kérdésben érintett férfi, hanem a nő) "Az említett rokonomon nem is lehet segíteni ..." Amíg nincs "betegségtudata", addig valóban. Te nem vagy köteles feláldozni magadat érte, de azért néhány dolgot megpróbálhatnál:

1. Amikor találkoztok, közvetetten próbálhatod felnyitni a szemét.

Nem úgy, hogy "Sz@r neked anyádnál? stb.", hanem hogy

Te: Ezt meg azt csináltam?

Ő: De klassz, és hogyan?

Te: Elmentem erre-arra, ezzel-azzal.

Ő: Nekem nem szabad.

Te: Miért?

Ő: Mert anyámnak szüksége van rám.

Te: Miért? Nem tud takarítani stb.

2. Az irodalom tele van abúzussal, vannak kimondottan erről szóló könyvek. Érdemes lenne ajándékba adnod neki párat. Hátha elgondolkodik. AZ anyja egy daganat, csak sajnos a humanoid daganatokkal valamiért nem szabad azt tenni, mint a valódiakkal.

Illetve esetleg te kérhetnél tanácsot mentálhigiénés szakembertől, hogy 1. mit érdemes tenned egy ilyen helyzetben őérte, 2. mit érdemes magadért tenned, hogy ne zavarjon téged.

Én az eredeti kérdésre válaszolnék. Mindegy hogy férfi vagy nő az illető. Ha az ismerős bűntudatot érez rá kell ébreszteni higy ez az egy élete van, nem "áldozhatja" fel magát. A szeretetet nem úgy kell kifelyezni hogy egymás se.ben vagyunk. A tettek számítanak. Rá kell ébredni higy ha a szüleitől nem kap érzelmi támogatást, ha csak ő tesz valamit az egyoldalú. Lehet hogy vágyik a szülei szeretetére de ezt abban a formában ahigy ő akarja soha sem fogja megkapni.

Sajnos a szülők úgyse fognak tudni megváltozni. Ahogy írta valaki előttem amikor azt mondják hogy most azonnal kell ezt azt csinálni akkor ő megmondja hogy nem ér rá, később megcsinálja (segítségre gondolok). Mondjuk nem tudni mennyi idősek a szülők, 55 vagy 70, nem mindegy. A beszélgetést /találkozást annyi időre kell redukálni amennyit az ismerősöd még elvisel. Ha havi egy akkor annyi. Ha nem érzi jól magát nem kellene erőltetni ezeket a beszélgetéseket. De ez csak úgy megy ha rádöbben hogy a szüleivel van a gond nem vele.

Ezt úgy írtam hogy nem ismerem őket, tehát lehet hogy valamiben tévedek.

Én nekem pénzügyi akadályaim voltak.

Összeszedtem a pénzt és vettem lakást. Urána költöztem.

Egy nőnek nyilván könnyebb a párjához menni,de nekem nem volt szerencsém eddig a nőkkel.