Szülők! Mit csinálsz a gyerekeddel, ha jó képességű, de nem érdekli semmi sem?
Jó képességű alatt arra gondolok, hogy a tanulással sosem volt gondja és vannak olyan dolgok, amikben jól teljesít, ügyes vagy akár még tehetséges is. Az iskolában mindig jól teljesített, jó jegyei voltak, nyelvvizsgát szerzett és később kitűnőre érettségizett.
Viszont a továbbtanulásnál semmi ötlete nem volt, azt mondta nem tudja mit szeretne tanulni, nem tudja mi szeretne lenni és nem érdekli semmi sem. Végül abban egyeztünk meg, hogy hagyjon ki egy évet és még lesz ideje átgondolni, hogy mit tudna elképzelni magának. Ez így is történt, beszéltünk a volt tanáraival, volt pályaválasztási tanácsadáson is, nyílt napokon, de azt mondta nem segített neki egyik sem. Végül jelentkezett egy szakra, most ott tanul és ismét előjött ez a probléma... jó jegyei vannak, halad félévről félévre, de mégis azt mondja, hogy neki ez nem megy, nem neki való, nem érdekli és nem szereti. Már többször felmerült az is, hogy ott akarja hagyni az egyetemet vagy inkább valami mást tanulna, de konkrét elképzelései nincsenek. Nem tudja mit csináljon.
Soha nem erőltettünk rá semmit, soha nem mondtuk meg neki, hogy mit csináljon és őszintén szólva mi sem tudunk univerzális megoldásokat. Maximum bátorítottuk rá, hogy próbáljon ki új dolgokat és keressen valamit, amivel szívesen foglalkozik. Most sem az lenne a cél, hogy helyette döntsünk vagy rákényszerítsük, de szeretnénk neki segíteni.
válasza:#8: én csak felhívtam a figyelmet egy jelenségre, amire sokan nem is gondolnak szülőként....
Sajnos nem egy ilyen történetről tudok a környezetemben.
Szóval van baj, de inkább nálad.
válasza: válasza:Lehet, hogy azért nem tudja, mit akar tanulni, mert szorong a felelősségvállalás miatt tudat alatt. Vagy túl jó tanuló volt, és túl sok mindenből lehetne választani (egy osztálytársam gyereke van ebben a helyzetben), amire érdemes lenne mennie. Mindeközben lehet, hogy a tanulás (+ szülői nyomás) stb. miatt kimaradt neki a 15-17 környéki rézb@szással tarkított ábrándozás, amikor a kamasz kitalálja, hogy a szőke vagy a barna csajok/fiúk jönnek be jobban, és hogy orvosnak, tanárnak, lakatosnak vagy péknek kellene menni.
Emiatt pszichológushoz kellene küldeni, hogy kiderüljön, nincs-e valami általános önbizalomhiány vagy szorongás a dolgok mögött. Ha ez negatív, akkor ugyanitt lehetne folytatni a motivációk feltárásával. Esetleg érdemes elmenni pályaválasztásra specializálódott pszichoterapeutához.
Sokkal inkább most csesszen el a család és ő százezreket és egy évet, mint hogy a pályájával megkeseredett, esetleg alkoholista negyvenes akármivé váljon.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
A kérdésben említettem, hogy kihagyott egy évet az érettségit követően. Akkor dolgozott is pár hónapot (egy pékségben volt eladó), illetve korábban is dolgozott már nyaranta egy-egy hónapot diákként egy rokonunk vállalkozásában (vendéglátás). Én nem erőltetném az egyetemet sem semmilyen más képzést, ha ő nem szeretné azt és valami mást szeretne inkább tanulni. Őszintén szólva én szeretném, ha elvégezne egy iskolát és szerezne valamilyen végzettséget, mert szerintem a képességei és a lehetősége is adott hozzá. Ugyanakkor valószínűleg azt is megérteném és elfogadnám, ha ő úgy döntene, hogy inkább dolgozni szeretne. Viszont ő semmit sem szeretne, nincsenek tervei, nincsen kedve vagy motivációja semmihez sem. Úgyhogy én igazából csak ezért nem támogatom annyira, hogy hagyja ott az egyetemet és menjen el dolgozni, mert szerintem csak még jobban kétségbe esne és nem tudná, hogy hogyan tovább. Most azért még a tanulás lefoglalja, arra koncentrál és teszi a dolgát. Nyaranta és az érettségi utáni évben is csak azért ment el dolgozni, mert már többször felvetettük neki többen, hogy menjen el és próbálja ki, lehet jól érzi majd ott magát, lehet találkozik valakivel, akit megkedvel vagy addig sem unatkozik. Végül az egyik barátja is ment és szerintem leginkább az volt a meggyőző erő. Őt nem motiválja a pénz sem, illetve alapvetően nem is nagyon vannak ilyen jellegű igényei. Lány létére úgy kell noszogatni, hogy most már vehetne egy új cipőt/kabátot stb., mert az előző már lassan tönkremegy és valahogyan nem érdeklik azok a dolgok, mint a legtöbb fiatalt. Szokott kapni rokonoktól is ajándékba pénzt, de abból is szinte soha nem költ magára és elmondása alapján nem is vágyik semmire. Nem gondolnám, hogy el lett volna kényeztetve egyébként. A lehetőségeinkhez képest mindent megadtunk neki és a legjobb belátásunk szerint is neveltük, szerintem itt nem ronthattuk el.
válasza:34 éves vagyok, és pont olyan voltam (vagyok), mint a lányod. A rossz hír, hogy sosem jöttem rá, hogy mi érdekelne, a mai napig nem érdekel semmi. Persze van munkám, rendesen főállásban dolgozok, de utálom, folyton azon álmodozok, hogy otthagyom és majd csinálok valamit, amit szeretek. De aztán mindig rá kell jönnöm, hogy ez lehetetlen, mert nem szeretek csinálni semmit. Ha ott is hagynám a munkahelyem és keresnék egy másikat, ami már megtörtént egy párszor, pontosan ugyanezt érezném az új helyen is.
Magamból kiindulva szerintem semmit nem tudtok tenni a lányért. Ha maga nem tud rájönni, hogy mi érdekli, akkor ti sem fogtok tudni segíteni ebben. Rá kell hagyni, majdcsak lesz vele valami. Éhen azért nem fog halni, attól nem kell félteni. :D
válasza: válasza:Na, ezért faxság olyan tárgyakból is érettségizni, amiből tovább sem akarunk tanulni és még a felvételi pontokat is az egekbe vinni...
Rengeteg ilyen embert ismertem, akik nagyon nehezen döntötték el hova tovább, mert annyi minden érdekelte őket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!