A halálról szoktál beszélgetni a gyerekeddel/szüleiddel?

Nem szoktunk.

Nem szoktunk filozofálni, a fizika nem a család erőssége, ateisták vagyunk.

Anyám egyszer egy utazás közben elmondta, hogy itt szórjuk majd el a hamvait, és ennyi. Most elmondanánk, pár nap múlva elfelejtjük, semmi értelme. Ki kezelje a Facebook-omat? Hát nem édes mindegy? Hát kinek lesz az eszében ilyesmi? Ha meghalok, felőlem te is kezelheted.

Nálunk az a felfogás, hogy élj a lehető legteljesebb életet, ráérsz még a halállal foglalkozni.

18/L

25 éves a fiam, 23 éves a lányom.

Ritkán beszélünk a halálról. Általában akkor jön szóba, ha egy ismerős vagy rokon meghal. Ilyenkor elszoktam mondani nekik, hogyha meghalok hamvasszanak, szórjanak el, és ne a halálom napjára, hanem a születésem napján igyanak meg egy pohár kakaót. Imádom a kakaót, szinte rituálét csinálok egy kakaóivásból.

Fb oldalam kódját tudják, és azt is tudják, hogy halálom után belépnek, törlik. Nem akarok egy újabb halott lenni a neten.

2 hete beszéltünk újra a halálról, mert alányom általáos iskolai osztálytársa akkor halt meg. Megrázó amikor egy fiatal meghal, és a lányomat megrázta nagyon. Akkor beszélgettünk a betegségekről, halálról.

47 éves vagyok, és bár egészséges, élvezem az életet, de van egy számlám amire mindig rakok pénzt. Ez a számla csak a halálom vagy az apjuk halála esetén lehet felhasználni. A gyerekek nevén van, hogy hozzáférhessenek rögtön halálunk esetén, és ebből tudják állni a temetéssel járó költségeket. Ami meg marad azt osszák el egymás között.

Én "gyerekként" írom (19 vagyok):

Mi szoktunk. Vagyis a "szoktunk" talán túlzó kifejezés rá, mert nem rendszeresen. Van amikor beszélünk róla, ki, mit gondol, mi van a halál után, a koporsó/hamvasztásos téma is feljön olykor-olykor.

De a halál az élet velejárója, egyszer mindenki meghal. Szerintem nem kellene tabunak lennie.

Szüleim nem nagyon szeretnek beszélni a halálról, félnek a témától.

Nagyobbik gyerekem óvodás, vele szóba került már ez a téma. Feleségem apja akkor halt meg, mikor kisfiam egyéves volt. A feleségem sokszor mesél róla neki, fényképet mutat róla stb.

Én is szoktam néha mesélni neki felmenőimről. Néha megkérdezi, az illető el-e még. Elmondom neki, hogy régen meghalt. De volt, hogy egy ezerforintoson nézte Mátyás király képét. Mondtam neki, hogy ő egy nagy királyunk volt, aki több, mint 500 éve élt. Kérdezte, hogy meghalt-e. Mondtam, persze, régen.

Szóval kisgyerekkel a leghétköznapibb beszélgetésnél is előjöhet a halál témája.

Mi szoktunk, főleg filozófiai oldaláról tekintve a dolgot. (van-e élet a halál után, létezik-e Isten, van-e lélekvándorlás stb) Főleg a volt férjemmel és a barátaimmal szoktam erről beszélni, mivel a szüleim már meghaltak.

A most 9 éves kislányom egy időben, úgy kb 6 évesen nagyon érdeklődött a halál témája iránt. (Isten, bibliai mesék, múmiák minden érdekelte) Nálunk nincsenek tabu témák, beszélgettünk sok mindenről. Személyes téren néha a volt férjemmel, egyikünknek sincs párja, ha így is marad, valahol egymás felelősségei vagyunk. Itt már praktikus dolgok is előjöttek. Nem vagyok öreg és beteg, de jó ezeket tudni.