Ti tudtok beszélgetni, szórakozni, kikapcsolódni a szüleitekkel?
Mi soha nem csinálunk együtt semmit, de még beszélgetni sem tudunk. Semmit sem lehet megbeszélni senkivel az ilyen alap témákon kívül, mint pl. időjárás, háziállat, ki mikor megy dolgozni, milyen jegyet kaptam stb., illetve semmit nem is tudunk együtt csinálni. Vannak napok, amikor konkrétan hozzá sem szólunk a másikhoz és alig látjuk egymást. Apukám a munkából hazaérve rendszerint egész nap a tv előtt ül, olvas vagy a telefonját nyomkodja, anyukám pedig vásárol és kertészkedik. Ha a tesóm néha hazajön, akkor ő is lefekszik a kanapéra és a telefonját nyomkodja. Én sem tudok mást csinálni, egyedül kell lefoglalnom magamat. Az jó, hogy nem lógunk egymás nyakán, de alkalmanként azért jó lenne együtt elmenni ide-oda, nyaralni, kirándulni vagy akár csak otthon együtt sütögetni, filmezni vagy valami. Már próbáltam többször felhozni ezt és mondtam néhány ötletet, de soha nem lett belőle senki, mert nem érdekel senkit. Mindig megkapom, hogy menjek a barátaimmal, de velük nem tudok menni sehová sem, mert ilyenkor nyáron kivétel nélkül a családjukkal vannak és nyaralnak, kirándulnak, rokonokat látogatnak.
Nálatok mi a helyzet?
Apammal semmit ,meg az idojarasrol sem. Nem mentem velunk inkabb nyaralni sem.
Anyammalindenrol tudok beszelni....allatokrol,munkarol meg a suexrol is.
Ketten (anyam es en) mrg lanyom szoktunk menni strandra, vasarolni.
Volt mar h vittem magam baratokhoz is. Fiatalos es kozvetlen.
N26
Anyaként válaszolok Neked.
24 éves fiunk a saját életét éli már egy másik városban. De 2 hetente hazajön, és akkor mindig közös programokat IS csinálunk. Persze sokat van ilyenkor az itteni régi haverokkal, de most hétvégén éjszakai libegőzni hívott, másnap mi mentünk welnessbe, szívesen jött velünk, vagy mozizni szoktunk, kajálni együtt a városban, vásárolgatni. De van, hogy csak itthon vagyunk, grillezünk, filmezünk, átjönnek a barátai is ilyenkor. És ezek a dolgok- nekem/nekünk az apjával- nagyon jól esnek. Főleg ilyen sztorik után, mint a tied is kedves kérdező.
Tippem: Ne hagyd annyiban, unszold őket, hogy legyenek közös programok, akár csak egy délutáni séta, havi egy strand, vagy bármi, amit együtt csináltok. Nem hiszem el, hogy egy szülőnek nincsen erre igénye. Vagy ha mégis ilyen beállítottságú, később nagyon bánni fogja.
A testvéremnek köszönhetően, semmilyen a kapcsolatom a szüleimmel. Folyton veszekszünk, és egymás idegeimre megyünk.a bátyám nem tudta feldolgozni hogy lett egy testvére, lelki terrorban tart nap mint nap, és gyűlöl engem. Anyuékat idegileg tönkretette, apa csendes, pszichiátrián kezelik, dührohamai vannak. Most hogy írom a sorokat, sírni is kezdtem, mert amúgy nekem sok jó érzésem lenne, de egy érzelmi analfabéta lettem, nem tudom milyen szülőkhöz kötődni, szeretetet sose kaptam, csak csesztetést. Késői gyerek vagyok, a szüleim számára minden iskolai tevékenység, nyelv tanulás felesleges dolog, amire csak pénzt kell költeni. Sose értettek meg, sose tudtunk beszélgetni. Legbelül már megöltek, de olyan jó barátaim vannak, hogy csak ők vannak nekem igazán, és ez tartja bennem a pozitívitást,semmi más.
Menekülök otthonról, szinte alig vagyok otthon, szerencsére a koli is segít évközben. Bárcsak ne mentek tönkre lelkileg, a bátyám kezelhetetlen személyiség, pedig szeretetteljes gyerek lennék, de már csak gyűlöletet vált ki belőlem a családom sajnos.
17/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!