Szülők mit reagálnátok,hogyha a lányotok ezzel állna elétek?

Nekem mindegy, hogy milyen egészségügyi problémával állna elém a gyerekem, mindenképpen segíteném és támogatnám, miközben nagyon büszke lennék a tényre, hogy kitüntet a bizalmával.

Konkrétan a te esetedre vonatkoztatva először próbálnám az akaraterődet segítségül híva megerősíteni téged abban, hogy ne essél vissza. Először nem küldenélek sehova, mert az megint csak egy mankó lenne és neked kell akarnod, hogy ez sikerüljön!

Tudod, minden a fejben dől el! A hangot, ami arra buzdít, hogy hányasd magad, azt rúgd fenéken, mert a saját egészségedért te vagy a felelős!

Hányni egyébként is egy pocsék dolog és ha egyébért nem, akkor azért hanyagold, mert idővel kitágul a gyomorszájad és örökké penetránsan büdös lesz a szád. Azon meg nagyon nehéz segíteni, legfeljebb keserves műtétek sorozatával és az sem biztos.

Azt pozitívnak találom, hogy a szüledihez fordultál és elmondtad, mi a probléma.

Az szintén jó, hogy egyelöre nem hánytatod magad, de azt tudni kell, hogy a legtöbben visszaesnek egy idö után, ami viszont még az önbizalmadnak is ártana.

Éppen ezért feltétlen szükséges lenne egy megfelelö terápia, de semmi esetre sem a régi ember, ugyanis az rá nézve nagyon negatív, hogy egyszerüen kiléptetett a terápiából, és magadra hagyott. Ennek eredménye volt az, hogy visszaestél.

Mindenképpen keressetek egy jó, hozzáértö és szimpatikus szakembert, szánj rá minimum egy évet a terápiára,vagy annyit, amíg tényleg stabilan tudod kezeli a helyzetet.

Szóval egyrészt lehetöleg próbálj meg kitartani a nem-hánytatás mellett, ha netán nem sikerülne, akkor se add fel, meg ne keseredj el, és feltétlen, de tényleg kérj megfelelö segítséget!

Sok sikert és kitartás!

Én nagyon boldog lennék, hogy végre kezdesz ebből kilábalni. Igen, mondhatni büszke lennék, de inkább a hálás a jobb kifejezés erre.

Kitartást kívánok innen is a továbbiakban! 💕

Már csak azért is büszke lennék rád, hogy elém mertél állni és beláttad, hogy beteg vagy. Ez önmagában is nehéz. Emellett kicsit magamra is büszke lenék, hogy a lányom megbízik bennem és van olyan erős, hogy önerőből képes változtatni. Ez azt jelentené, hogy jól neveltem. Mindezek ellenére viszont mindenképpen ajánlanám szakember segítségét. Ez egy komoly betegség és egyedül nagyon nehéz átvészelni. Egy-két hónapig ha ki is bírod, megvan rá az esély, hogy visszaesel. És nem azért, mert gyenge vagy, vagy bármiben rosszabb másnál. Egyszerűen csak beteg van. Nem szégyen segítséget kérni és én is tanácsolom, hogy meglépd ezt a lépést. Tudom, hogy nem ismerjük egymást és persze semmi okod rám hallgatni. Ez csak egy jó tanács. Hidd el, nem vesztesz semmit azzal, ha elmész, ellenben elég sokat veszíthetsz azzal, ha elhanyagolod a problémát. A szüleid nyilván nem rángathatnak el akaratod ellenére, de ha esetleg szeretnék, hogy elmenj, szerintem mindenképp hallgass rájuk.

Sok erőt, kitartást és jobbulást kívánok!