Szülők! Szerintetek miért nem támogatják a szüleim az albérletet?

Kollégista vagyok, de nem szeretem. Már két évet lehúztam a kollégiumban és kibírtam, de most már elegem van belőle. Három ismeretlen lánnyal lakom együtt, akikkel most még valamennyire szerencsém is volt... mert legalább takarítanak, rendet tartanak stb. Ugyanakkor már nagyon zavar a magánszféra hiánya és, hogy állandóan alkalmazkodnom kell másokhoz. Én inkább éjjeli bagoly típus vagyok, míg a szobatársam pedig az ellentettje és még ezen kívül is van jó pár eltérés az életvitelünkben. Én idén végzek a szakon és ebből kifolyólag sokat tanulok (tárgyak+szakdoga), míg a szobatársam csak most kezdte az egyetemet és még szeretné kiélvezni annak az előnyeit, szabadságát stb. Engem már zavar a tanulásban, nem tudok rendesen koncentrálni, nem tudom jólesően kipihenni magam, frusztrál a jelenléte is és zavar. Most a vírus miatt is külön jó a helyzet. Nálunk alapvetően jelenléti oktatás van, de vannak online óráim is (az oktatók külön-külön eldönthették, hogy hogyan szeretnének tanítani) és emiatt tiszta káosz az egész. A kollégiumban nem tudom megoldani az online óráimat (mert zavarja is a többieket, de most a vírus miatt a közösségi tereket pl. tanulószoba sem lehet igénybe venni), így be kell mennem az egyetemre és kell keresnem valami eldugott sarkot (ahol van internet, nem zavarnak, nem zavarok), ami vagy sikerül vagy nem... Az utóbbi hetekben már vissza sem mentem inkább a kollégiumba és otthonról ingáztam, mert nem bírtam (viszont arra elmegy az egész napom, nem tudok normálisan tanulni mellette, így ez sem sokkal jobb megoldás). Emiatt albérletbe szeretnék költözni, ahol lehetne egy saját szobám. Nem kerülne sokkal többe, mint a kollégium (~ +20ezer forint) és mégis sokkal kényelmesebb lenne számomra.

Ugyanakkor a szüleim valamiért nem támogatják ezt, szerintem nem érzik át a problémámat és akárhányszor próbálok beszélni velük erről, mindig csak elviccelik vagy elterelik a témát.