Szülők! Szerintetek miért nem támogatják a szüleim az albérletet?

Van pénzem, így ki tudnám fizetni a kauciót és a bérleti díjat is pár hónapig, viszont egészen júniusig (mert ezzel együtt két félévem van hátra, nem egy) nem tudnám minden költségemet magam fedezni. Diákhitelt nem szeretnék felvenni, ahogyan a munka sem férne bele jelenleg. Tehát előbb-utóbb mindenképpen a szüleimhez kellene fordulnom, mert mástól nem kérhetek ebben segítséget.

Az anyagiak nem hiszem, hogy gondot jelentenének, mert azért az ember tudja, hogy mennyit keresnek a szülei és mire mennyi pénzt fordítanak. A felügyelet nem lehet szempont, mert az a kollégiumban sincsen és az egyébként sem szokta őket érdekelni, hogy mit csinálok stb.

Nálunk teljesen random osztják be az embereket. Most csak a vírus miatt összepakolták az egy karra járókat, de attól még ugyanúgy más szak és más évfolyam, az ilyeneket nem szokták figyelembe venni soha (korábban más karosokkal laktam, ugyanúgy mindenféle évfolyamból). Saját szobára nincsen lehetőség.

Ez a legközelebbi egyetem... Alapesetben egyáltalán nem szeretnék hazajárni, csak ritkább időszakonként (mondjuk havonta). Viszont annyira utálom a kollégiumot, hogy sokkal többet járok haza és ezt sem azért, mert annyira szeretek vonatozni, pakolódni, otthon lenni stb.

Írtam, hogy az online oktatás nem csak azt jelenti, hogy "bedugod a fülest és kussban bámulod a képernyőt órákon át..." Ha így lenne, akkor nem zavarnánk egymást, de nem így van.

Nem tanulok napi 14 órát (bulizni sem járok, ezt a megjegyzést is köszönöm), de akár annyit is tanulhatnék... Azt gondoltam, hogy az utolsó év lesz majd a leglazább, mert kevesebb órám lesz, a legfontosabb és legnehezebb tárgyakon már túl is leszek, majd úgyis a szakdolgozattal kell foglalkozni stb., ehhez képest viszont rengeteget kell tanulnom a korábbi félévekhez képest. Úgyhogy én most semmiképpen sem vállalnám be a diákmunkát, mert szeretnék időben végezni és szerintem nem tudnék elég energiát és időt fordítani a tanulásra, ha mellette még dolgoznék is.

Lehet, hogy "csak" másfél szemeszterről van szó, de az egyáltalán nem rövid idő, ha azt nézzük, hogy együtt kell laknod három másik emberrel, nem tudsz normálisan tanulni, nem tudod normálisan kipihenni magad és minden napod stresszesen, frusztráltan, kimerülten telik. A korábbi félévek is mind ilyenek voltak, tehát a félév végére már kb. soha nem laktam bent a koliban, mert elegem volt belőle. Viszont most sokkal több a feladat és sokkal stresszesebb az egyetem is stb. és emiatt nem tudom még ezt is elviselni és sokkal inkább zavar a helyzet.

A szüleim anyagi helyzetével pedig nincsen semmi gond, nincsen hitel, nem zsíros kenyeret esznek stb., stb., tehát az "anyuéknakúgyistelik" az nem egy kitaláció, hanem így is van. Ha nem így lenne és tényleg nem férne bele nekik, hogy albérletbe költözzek, akkor azt is meg lehetne mondani és akkor legalább lenne valami valós érvük is. Viszont nincsen.