A párom nem tud dönteni, meghívja-e az édesanyját az esküvőnkre. Mi lenne a jó döntés ebben az esetben?

Anyósjelölt az elejétől kezdve utált engem, mindent kritizált rajtam, de mindig csak a páromnak, ha én nem voltam ott (az előző barátnőivel is ugyanezt csinálta). Egy idő után elkezdett elfogadni, kedveskedett nekem (kedvenc étel, drágább, személyre szóló ajándék), jobban el tudtunk beszélgetni. A végére már azt mondtam volna, hogy egy pozitív-semleges kapcsolatunk lett.

Szeptemberben kérte meg a párom a kezem, rá pár hétre mondtuk el az anyjáéknak, majd a hetekben azt is, hogy megvan az esküvő dátuma és helyszíne is. Akkor látszólag örültek, de később a páromra rázúdította az összes vélt/valós hibámat, az elmúlt 3 év minden csipcsup dolgát (pl. miért ajánlok neki könyvet, hiszen erre neki nincsen ideje). Elmondása szerint elfogad engem, és nem akarja megmondani a fiának, mit tegyen, de szerette volna elmondani neki. A párom kiállt mellettem, illetve nyomatékosan megkérte, hogy a jövőben tartózkodjon minden kéretlen párkapcsolati, gyermekvállalási és gyermeknevelési tanácstól, véleménynyilvánítástól.

A párom és az anyja kapcsolata egyébként elég rossz, hideg és távolságtartó, illetve az anyai rokonságot (nagynénik, unokatesók) sem kedveli a párom. A szülei egyébként elváltak, az anyja a mai napig fúj a volt férjére, őt is állandóan kritizálja.

A párom jelenleg őrlődik, hogy meghívja-e az édesanyját (illetve a családot az ő részükről), mert szíve szerint nem hívná, de mégis bunkóság lenne, ha csak az apja oldaláról hívna vendégeket.

Ti mit tennének ebben az esetben?

(Két tanúst nem igazán szeretnénk.)